Szilágyi Beáta

 

Erasmus+

Mikor először értesültem a lehetőségről, az iskola által, hogy Németországba lehet utazni 3 hétre egy programnak köszönhetően, nagyon megörültem a lehetőségnek, hiszen még sosem jártam külföldön. Nagyon izgultam, hogy német nyelven, hogyan fogok boldogulni majd, de egyben érdekesnek is találtam, hogy a szakmában, amit tanulok, idegen nyelven is kipróbálhatom magam.

Az indulásra már az utolsó héten elkezdtem készülni, bevásárolni a szükséges dolgokat, megvettem az ennivalót az útra, bepakoltam a bőröndömbe és nagyon vártam, hogy indulhassunk Chemnitz-be.

Az indulás 2019.október 12-én, szombaton volt, reggel 7:40-kor indult a vonatunk Budapestről, a Nyugati Pályaudvarról. A kísérőtanárunk Gál Nelli tanárnő volt, aki Németországban töltött velünk négy napot. A csapat létszáma öt volt, velem együtt három kisgyermeknevelő szakos és két gyógypedagógiai asszisztens tanulók.

A Németországba vezető út nagyon hosszú volt, ellenben csodálatos volt a környezet, ami mellett elhaladtunk, így azért mégis élvezhető volt.

A vonatról Drezdában szálltunk le, onnan indult egy másik vonat Chemnitz-be. Az odáig vezető út már sokkal rövidebb volt, de így is egész nap utaztunk. Amikor megérkeztünk Chemnitz-be, már várt minket a transzferünk és elvitt minket a szálláshelyünkre. A szállásunk egy gyönyörű kertvárosi részen volt, nem messze a városközponttól. Az épület egy letisztult, de modern belsőt rejtő igényes lépcsőháznak bizonyult. A mi lakásunk az első emelten volt, volt benne egy előszoba, ahonnan nyílt egy fürdőszoba, egy konyha, egy nappali és két hálószoba. Az egyik szoba kisebb volt, ott egy csoporttársam aludt, a másik szobában négyen is elfértünk. A nappalihoz tartozott egy terasz is, ami a szomszédos Lutherkirche-re nézett. A szálláson volt lehetőségünk mosni is, az alaksorban megtalálható mosó és szárítógépek segítségével. Amikor megérkeztünk a szállásra, a hűtőben várt minket a vacsoránk. Mindenkinek egy zacskó, amiben volt egy dobozos tea, alma, körte, kolbász, két szendvics, egy csoki és joghurt is.

Vasárnap Chemnitz-t néztük meg a tanárnővel, gyönyörű időnk volt. Nagyokat sétáltunk, szép parkokat, épületeket láttunk. Végül még egy csónakázótóhoz is eljutottunk és oda többször is vissza jártunk. A vacsoránk minden este főtt étel volt, amit mindig 6 órától fogyaszthattuk el a kantinban. A reggelik mindig reggel 8 órától voltak, de volt, amikor egymás után kaptuk meg a reggelit és az ebédet is, ilyenkor 10 órára kellett mennünk. A kantinban dolgozó személyzet végtelenül kedves és segítőkész volt a három hét alatt.

Hétfőn találkoztunk Tinával, aki az FUU vezetője, és ő elmondta nekünk mi lesz a feladatunk a 3 hét alatt, átbeszéltük a szükséges tudnivalókat, ha kérdésünk volt, feltehettük és megkaptuk a 3 hétre szóló bérletünket is a tömegközlekedésre. A nap további részében egy nő vezetett minket Chemnitzben.

 A keddi napon egy nő kíséretében elmentünk a gyakorlati helyünkre, ami Schönau-ban volt, a szállásunktól kB fél órára villamossal. Egy iskolába mentünk be, ahol egy teremben vegyes korosztályú, 6-tól 12 éves korú gyerekek voltak egybegyűlve. Ezek a gyerekek azért voltak ott, mert a szüleik dolgoztak. Először meglepett minket, a helyszín és a gyerekek kora, hiszen arra készültünk, hogy bölcsődében fogunk dolgozni, maximum 3 évesekkel. Ennek ellenére a gyerekekkel való “munka”, mindannyiunknak nagyon tetszett. Az iskola egy letisztult, de modern, több emeletes épület volt. Mi a földszinten voltunk a gyerekekkel mind az öten, és a tanárokkal az első két hétben. A csoportszoba szépen berendezett, világos helyiség volt. Tele volt mindenféle játékkal, volt lehetőség babaházzal, társasjátékkal játszani, voltak könyvek, amiket olvasgathattak a bent elhelyezett kényelmes kanapén. Volt egy játszószőnyeg, ahol építeni lehetett különböző kockákból vagy kocsi utat lehetett építeni. A szoba közepén álló asztaloknál lehetőség volt, rajzolni, enni, színezi, kártyázni és társasozni.

Az első két héten a munkaidőnk reggel 8 órától 14 óráig tartott. Ismerkedtünk a gyerekekkel és a feladatunk az volt, hogy játszunk velük, segítsük őket, társalogjunk velük és felügyeljük őket. A gyerekekkel való beszéd meglepően könnyű volt, eleinte tartottam tőle, hogy nehezen fog menni, de a gyerekek bátorítottak és bármit mondtam, azt végül megértették és segítettek is nekem. A hétvégén, pontosabban szombaton, egy idegenvezetővel elindultunk Drezdába, várost nézni. Nagyon szép volt a város, gyönyörű épületeket láttunk. Többek között a Frauenkirche, ahova be is mentünk. Miután körbe néztük a várost, kaptunk szabadidőt is, amikor elmentük a bevásárlóközpontba és vásároltunk ajándékokat. A napot pedig egy kávézóban zártuk. Vasárnap nem volt programunk, a reggelit és az ebédet követően, sétáltunk egy nagyot a városban.

A második héten ugyan úgy reggel 8 órára jártunk, 14 óráig. Ezen a héten már új gyerekek is jöttek, de egyre könnyebb volt és egyre rutinosabbak lettünk a mindennapokban. Ezen a héten elmentünk a gyerekekkel egy gépjármű múzeumba és egy játék múzeumba is. Illetve egy gyerekmoziba is elkísértük őket. A második hétvégén, szombaton egy idegenvezetővel Lipcsébe utaztunk. A városnézés közben gyönyörű épületeket láttunk, nagyon szép utcák, ahol egymást érték az utcai zenészek, nekik köszönhetően fergeteges hangulat kerekedett ezeken az utcákon. Miután véget ért a városnézés, még tovább sétálgattunk a többiekkel a sétálóutcákon, majd megálltunk egy kávézónál egy gyönyörű templom tövében. Ott megittuk egy kávét, és onnan elmentünk még ajándékokat venni. Ezek után indultunk haza. A vasárnapunk szintén szabad volt, ezért kedvet kaptunk a helyi állat parkhoz, így elindultunk megnézni azt. Sajnos nem fogtunk ki jó időt, a napunk végére eleredt az eső. Ennek ellenére nagyon jó volt, sok szép, érdekes állatot volt szerencsénk látni. Az állatparkból végül 15 óra körül jöttünk el.

Az utolsó héten már más beosztásban mentünk dolgozni. Reggel 10 órától 16 óráig mentünk az iskolába, ahol ezen a héten kezdődött a tanítás. Eddig mind az öten egy csoportban voltunk az előző hetekben, most pedig egyenként külön osztályokba lettünk beosztva, egy tanító mellé. Ott játszottam a gyerekekkel délig, aztán elmentünk velük ebédelni majd az ebéd után felkísértem őket a termükbe és onnan kB 14 óráig kimentünk velük az udvarra játszani. Amikor felmentünk a terembe az udvarról, megírták a házijukat és a házi után, ismét kimentünk velük az udvarra, ahova jöttek értük a szüleik. Ez így ment hétfőn és kedden is, szerdán viszont halloween-i bulit tartottak az iskolában. Volt szerencsém nekem is részt venni ezen a programon az osztályomban, ahova beosztottak. Játszottam a gyerekekkel, különböző ügyességi feladatok voltak, és a jutalom cukorka és csoki volt. Át is rendeztük a termét, és fel is díszítettük. Nagyon jól éreztem magam, még én is kaptam egy jelmezt a tanárnőtől.

A csütörtöki nap ünnepnap volt Németországban, ezért nem dolgoztunk aznap. Ebből adódóan megreggeliztünk a kantinban és utána egy idegenvezetővel elvonatoztunk a közeli Augustusburg-ba, ahol meglátogattunk pár múzeumot. Ilyen volt a hintó, vadászati, motor múzeumok, illetve még egy kínzó kamrát is megtekintettünk az épület pincéjében. Mivel ünnepnap volt, ezért Augustusburg-ban nem közlekedtek olyan gyakran a buszok, mint általában, ezért egy félórás meredek hegyen gyalogoltunk föl a városig, ami kihívás volt, ellenben gyönyörű volt körülöttünk a környezet végig.

A pénteki napon szintén nem mentünk már az iskolába, ezen a napon egy főszervezővel, elmentünk egy bowling pályához és eltöltöttünk ott kB 3 óra hosszát. Ezt a programot is nagyon szórakoztatónak találtam, már csak azért is, mert még sosem jártam ilyen helyen. Ennek ellenére nagyon meglepett, hogy én nyertem meg végül a mecset, ami szintén egy szép nappá varázsolta a péntekemet. Ezután még sétálgattunk a többiekkel a városban.

A szombati napon szintén elmentünk reggelizni és utána egy idegenvezetővel ellátogattunk Freiberg-be. Ott egy ásványkő múzeumban voltunk. Rengeteg szép és ritka követ láthattunk, érdekes formákkal, színekkel. Ott nagyjából 3 órát töltöttünk el, ezt követően a központban a sétálóutcán nézelődtünk, majd onnan az állomásra sétáltunk és haza mentünk a szállásunkra.

A vasárnap reggel nagyon korán keltünk, mert reggel 8 órára már jött értünk a transzfer. Ellenőrizte a szobákat, majd segített bepakolni a bőröndünket az autóba, és már úton is voltunk a Chemnitz-i pályaudvar felé. Ott vártunk kB egy 45 percet a Drezdába közlekedő vonatra. Drezdában volt egy óránk, a Budapest Nyugati Pályaudvarig közlekedő vonat érkezéséig. Majd végül megérkezett a vonatunk sikeresen megtaláltuk a helyünket és Budapestig meg sem álltunk. Út közben olvastunk, beszélgettünk, aludtunk míg végül minimális késéssel megérkeztünk a Nyugatiba.

Összegezve nagyon jól éreztem magam, és ez az Erasmus program egy hatalmas lehetőség volt a számomra minden tekintetben. Nem szívesen jöttünk el Chemnitz-ből, maradtunk volna még kicsit. Mindennel meg voltam elégedve, rengeteg élménnyel, tapasztalattal lettem gazdagabb. Úgy érzem valamennyit fejlődött a nyelvtudásom is, a szókincsem mindenképp, illetve azt elmondhatom, hogy bátrabban szólalok meg, az útnak köszönhetően, németül. Nagyszerű volt egy új várost megismerni és új barátokat szerezni. Bárkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani, ha lesz ilyen lehetősége az életében, éljen vele. Én úgy indultam neki ennek az útnak, hogy nem éreztem elégnek ehhez a nyelvtudásomat, de ennek ellenére úgy gondolom, könnyen helytálltam és nagyon bántam volna, ha nem megyek el. Hatalmas élmény volt.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget!