2021 decemberében adtam be a jelentkezésemet turisztikai szervezőként az iskolai Erasmus+ programra, eredetileg a Kanári-szigetekre, ahol korábban is végeztek már az iskola hallgatói külföldi szakmai gyakorlatot. Az események váratlan alakulása, a desztináció turizmusának átmeneti visszaesése következtében azonban hetekkel később úgy alakult, hogy az úti cél Xàtiva lesz, Valencia tartományban, Spanyolország keleti részén. Az új helyszín mellett a kiutazással kapcsolatos szabályozások, az aktuális járványügyi intézkedések is izgalmakkal töltötték meg az indulás előtti heteket.
Szakmailag előzetesen azt vártam az Erasmus programtól mindenekelőtt, hogy az adott régiót alaposan megismerjem, hiszen a turisztikai szervezés és a minél hitelesebb, megalapozottabb értékesítés elengedhetetlen összetevője és többlete, ha a szervező személyes tapasztalatokkal rendelkezik az adott helyszínt, régiót, országot illetően. Emellett természetesen a helyi idegenforgalomba való betekintés, illetve aktív bekapcsolódás a magyarországi (eddig főleg csak látott és tanult) ismeretekkel, tapasztalatokkal összevetve is izgalmas élmény. Mindezeken túl természetesen az angol nyelv gyakorlása is az elsődleges célkitűzéseim között szerepelt, úgy a szakmában, mint a mindennapi életben, helyi ügyintézésben. Továbbá nem kevésbé vártam a programtól (mint minden külföldi utazástól, tanulmányúttól, nyaralástól), hogy a látóköröm tágul a világ egy újabb értékes szegletének megismerése, egy eltérő kultúra több héten át tartó, testközelibb megtapasztalása által.
Az utazás, az első tapasztalatok, az első munkahét (február 28-március 6)
Február 28-án délután (egy váratlan havazás után) felszálltunk a budapesti repülőtérről. Az utazás zavartalan és mint– számomra legalábbis – mindig, most is nagy élmény volt. A leszállás után taxival érkeztünk meg Xàtivába, ahol elfoglaltuk a szállást, megismerkedtünk a szálláshely tulajdonosával és röviden már aznap este találkoztunk a kinti iskola egyik Erasmus-koordinátorával. Érkezésünket az első pillanattól kezdve nagy figyelemmel és segítőkészséggel kísérték.
Másnap az első kinti napunkon természetesen az ismerkedés állt a középpontban: reggel először a fogadóintézményben jártunk, találkoztunk a helyi koordinátorokkal és az intézmény igazgatójával is. Egy rövid körbevezetés során betekintést nyerhettünk a szakiskola képzési rendszerébe, mindennapi életébe. Ezt követően valamennyiünket elvittek a leendő munkahelyeinkre, ahol találkozhattunk a mentorainkkal, kicsit pontosabb képet kapva a kinti munkakörünkről. Turisztikás hallgatóként a munkavégzésem helyszíne a város és a környék egyik legnagyobb látványossága, a xàtivai kastély volt, mely meredek domboldalon emelkedik a város fölé. Az évszázadok viharainak ellenálló rendkívüli épületegyüttes a történelem valódi tükre, melyen többek között – a környék arculatához hasonlóan – az arab építészet hatása is maradandó nyomot hagyott. Első alkalommal az iskola egyik tanára kísért fel minket és vezetett körbe a várban, számos érdekességet, helyi legendát osztott meg velünk, igazi helytörténeti betekintést adva ezzel. A nap hátralévő része városnézéssel, a környék felderítésével telt, mely a váratlanul meleg időjárásnak köszönhetően még élvezetesebb volt.
A következő napok a betanulás, a környezettel és helyi életritmussal való ismerkedés jegyében teltek. Érthető módon izgalmas helyzetet teremtettek a nyelvi akadályok: bár a várban dolgozó mentoraink jól beszéltek angolul, a látogatók nagy része spanyol anyanyelvű beszélő, így a jegykiadás és útbaigazítás – a fő feladataink a pénztárban – már az első pillanattól fogva kihívást jelentettek. Az első munkanapon tehát nemcsak a várat térképeztük fel alaposan, hanem elkezdtünk elsajátítani néhány helyi kifejezést, spanyol és katalán szavakat, kifejezéseket. A munkatársak messzemenően hozzájárultak ahhoz, hogy ne éljük meg stresszesen a munkát, inkább kihívásként tudjunk rá tekinteni.
Nem csak a lenyűgöző szépségű munkahely, de a vár valamennyi dolgozójának szívélyes, barátságos hozzáállása, viszonyulása segített abban, hogy már az első napokban jól és szinte otthonosan érezzük magunkat – hiába a nyelvi nehézségek, korlátok, az egész helyzet minden újdonsága ellenére a helyiek egymás közti és felénk is mutatott barátságos attitűdje ránk is hatással volt.
Az első napok folyamán egyre többet tudtunk meg a vár látogatottságáról, működéséről. Noha még csak a tavasz elején jártunk, a forgalom szokatlanul nagy volt, mind a spanyolok, mind a külföldiek tekintetében. A gyerekcsoportok is meghatározó szegmensnek bizonyultak – a vár őket külön foglalkoztató könyvvel várja. A sűrű látogatottság mellett arra is jutott idő, hogy mentoraink meséljenek a helyi életről, programokat és helyeket ajánljanak.
A turisztikai termék, jelen esetben a várlátogatás élménye természetesen nagyon kitett a körülményeknek, így az időjárásnak is. Erről is testközeli tapasztalatot szereztünk már a legelső héten, mikor a meleg napok után megérkezett az egész napos esőzés is Xàtivába.
Mentoraink tanácsára kihasználtuk az időt és felkerestük a város két múzeumát (melyek egyébként a várban váltott belépőkkel látogathatók), az egyik épület a környék régészeti leleteit, emlékeit mutatja be, míg a másik a helyi szépművészeti alkotásokat, kronológiai sorrendben haladva a szinteken, emeleteken. Annak ellenére, hogy Xàtiva kisváros, hatalmas múlttal és nagyon gazdag leletegyüttessel rendelkezik: határában még a neandervölgyi ember emlékei is fellelhetők. Nem kevésbé jelentős a képzőművészeti gyűjteménye, a több százéves, elsősorban egyházi témájú és funkciójú tárgyak, képek, maradványok mellett valamennyi korstílus terméke reprezentálva van. A múzeumok nem csak gyűjteményeikben, de külsejükben, felszereltségükben is ötvözik a régit az újjal, a történelmit a modernnel: a régies épületbelsők napjaink igényeinek megfelelő audiovizuális eszközökkel, kísérőanyagokkal kiegészített gyűjteményeknek adnak otthont.
A turizmusban megszokott az is, hogy olyankor adódik a legtöbb munka, mikor az emberek többsége a szabadidejét tölti, ennek megfelelően a szombati napunk jelentős része is a várban telt. A forgalom érezhetően megnőtt a hétköznapokhoz képest, külön öröm volt, hogy fellátogattak hozzánk erasmusos hallgatótársaink is. A hétvége közeledtével mentoraink hasznos tanácsokkal láttak el minket a szabadidő eltöltését illetően is. Hétvégente a város
szokatlanul élettelivé vált, ahogy ezt már az első közös szabadnapokon is volt alkalmunk átélni.
A második munkahét, március 7 – 13.
A második héten – talán közhelyszerű, de – kezdett Xàtiva otthonossá és ismerőssé válni. Az esős hétvége után folytatódtak a munkanapok, egyre nagyobb önállósággal. Nagyon jó érzés volt azt megtapasztalni, hogy a jelenlétünk segítséget jelenthet a mentorainknak is, nemcsak mi gazdagodunk tapasztalatokkal. A munkában az egyik legnagyobb sikerélmény ezekben a napokban a látogatók útbaigazítása volt, melyet egyre többször mertem megkísérelni spanyolul.
Egyre többet tudtunk meg arról is, hogy a lehető legizgalmasabb időszakban érkeztünk Valenciába: márciusban zajlik ugyanis a térség hagyományos és nagy múltú fesztiválja, a Fallas. A tradíció, mely 2016 óta az UNESCO szellemi örökségi listáján is szerepel, több napon át tartó ünneplés, melyben központi szerepet játszanak a hatalmas, erre az alkalomra létrehozott kompozíciók, a fallák, karikaturisztikus figuráikkal, melyek valamilyen aktuális jelentést, kritikát jelenítenek meg. Ezeket az egyes városrészek közösségei egész évben készítik, hogy a Falla hetében a nyilvánosság előtt is bemutassák, majd a fesztivál végén, hatalmas ünneplés mellett közösen felgyújtsák, így temetve el szimbolikusan a problémákat.
A Fallast szerte a tartományban mindenhol ünneplik, így Xàtivában is, a legnagyobb látványosságok azonban kétségkívül Valenciában várják a résztvevőket, turistákat. Ezért, illetve a közeli nagyváros vonzereje miatt is a második hétvégén mindkét nap Valenciába látogattunk. Az idő váratlanul gyönyörű lett már szombat délelőttre, ezért nem hagyhattuk ki a tengerparti látogatást sem, mely a belvárosból könnyen elérhető volt a helyi tömegközlekedéssel. Szokatlanul sokan töltötték a szombat délutáni órákat a valenciai strandok egyikén napozva, sétálva.
A tengerpart mellett a város felfedezése is hatalmas élmény volt. A nagy múltú város gyönyörű templomokkal, katedrálissal, piactérrel, a Selyembörzének nevezett vásárcsarnokkal, monumentális városkapukkal, tágas terekkel és szökőkutakkal, valamint számos múzeumával őrzi a múlt emlékét, melyekből többet is volt alkalmunk megtekinteni.
Az épített örökség felfedezése mellett természetesen a helyi gasztronómiával is ismerkedtünk, többek között a spanyolok híres égetett tésztájával, a churosszal, melyet utcai árusok tömegei kínáltak forró csokoládéval a látogatóknak, valamint a tradicionális paellával, a régió híres, rizses ételével, melyet leggyakrabban hallal, a tenger gyümölcseivel, csirkehússal vagy zöldségekkel gazdagítanak.
A márciusi napokat a Fallas ünnepéhez kapcsolódva utcazene és számos esemény kíséri, melyek közül a leglátványosabb és leghangosabb a mascletának nevezett pirotechnikai bemutató, mely során sorozatosan lőnek fel számtalan petárdát, tűzijátékot, hatalmas zaj és füst kíséretében. Az esemény kétségkívül a központban, Valenciában a leglátványosabb, de minden apró településen ünneplik. A fesztivál március 19-ével zárul, de a régió középpontjában nem csak az azt megelőző héten, hanem már február végétől kezdve részesévé válhatnak az ide látogatók a Fallas hangulatának és előkészületeinek. A zárónapot megelőző hétvégén már mindennek testközelből láthattuk a nyomait és ezen élmények alapján nagyon kíváncsian vártuk a következő hetet.
A harmadik munkahét, március 14 – 20.
A hétfői napot – szünnap lévén a xàtivai várban – egy közeli településre való kirándulással igyekeztem még jobban kihasználni. A hegyek között számtalan festői kis település bújik meg rengeteg természeti kinccsel – ezek közül az úticélom Chella volt, egy kis falu Xàtivától északra, mely a meredek sziklafalak között húzódó völgyéről és annak vízeséséről, valamint a közeli mór emlékekről, barlangokról ismeretes, azonban leginkább kocsival vagy – mint számomra is – autóbusszal közelíthető meg.
A kirándulás a szabadidő aktív eltöltésén túl kellemes kihívás is volt: szakmai szempontból is fontosnak tartom nem csak a más országok, kultúrák közlekedési szisztémájának megismerését (főként a jelen esetben kevésbé frekventált, a hagyományos tömegturizmus érdeklődésén talán kívül eső helyszín tekintetében), hanem általában a helyzetmegoldó készségek fejlesztését is hasonló helyzetekben. Főként ez utóbbi kapcsán megállapíthattam, hogy a helyi tömegközlekedés a nem helybéliek, különösen pedig a külföldiek számára kissé kaotikus és kiszámíthatatlan, a helyiek segítőkészsége azonban messze felülírta a nehézségeket és minden erőfeszítést megért.
Másnap a helyi partnerintézmény által szervezett iskolai programon vehettünk részt. Ez volt a xativai Fallas első napja, ami egyszersmind egy néhány napos tanítási szünet kezdete is volt, az ezt megelőző utolsó napra a diákok játékos, kreatív feladatokkal készültek egymásnak, ezzel is kicsit jobban bemutatva az egyes képzéseken, szakokon folyó munkát. Az iskolában az egészségügy különféle ágazatai mellett gépészeti, kereskedelmi, animátori képzések is folynak, ezek mindegyikébe lehetőségünk volt bepillantást nyerni a nyílt nap folyamán, melyre a többi erasmusos hallgatót is meginvitálták. A délelőtti, kora délutáni órákban a tanulók csoportosan jártak végig különféle állomásokat, a program végül egy közös mascletával zárult az iskolaudvaron, ahonnan együtt indultunk el a fesztivált megnyitó eseményre. Lenyűgöző volt látni, ahogy a helyieknek a barátságtalan időjárás sem szegi kedvét, nagyon fontosak számukra a hagyományok, nem utolsó sorban pedig a Covid miatt már gyakorlatilag két éve nem volt lehetőségük méltó módon ünnepelni.
Az esős időjárás a hét további részében is kitartott, egyre több kihívás elé állítva a helyieket. Megtapasztaltuk azt is a várban, hogy milyen, mikor az idő távol tartja a látogatókat – vagy nem tartja őket távol, de az irodában éppen nincsen áram a jegykiadáshoz, érintésmentes fizetéshez, a látogatók beregisztrálásához.
A harmadik és egyben utolsó hétvégénk szintén eseménydús volt. A szombatot Xàtivában töltöttük: délelőtt megtekintettük a Santa Maria bazilikát az óváros szívében, mely a város egyik ikonikus épülete. Az esős idő ellenére a tornyából lenyűgöző látvány tárult elénk a környező, ködbe, felhőbe burkolt dombokkal, hegyekkel.
Este került sor a Fallas záróeseményére, a különféle installációk petárdázás és tűzijáték kíséretében való felgyújtására. Nagyon különleges volt testközelből megtapasztalni az ünnep hangulatát, mely, talán túlzás nélkül állíthatjuk, még a „kívülállókat” is magával ragadja.
Vasárnap Alicantéba kirándultunk vonattal, szokatlanul szép tavaszi idő kíséretében. A tengerparti üdülőváros a főszezonon kívül is gazdagon kínál látnivalókat, programokat. Elsőként a legnagyobb látványosságnak számító Szent Barbara kastélyba sétáltunk fel, ahonnan pazar kilátás nyílt a városra, a tengerparti sétányra, a kikötőre és persze a tengeröbölre is. A kastély hatalmas területen jól kiépített épületrészekkel, kiállítóterekkel, nyitott és zárt egységekkel, kávézókkal várja a látogatókat, akikből már ezen a márciusi vasárnapon sem volt hiány. A vár bejárása után a városban és a tengerparton töltöttük a nap további részét, majd este vonattal tértünk vissza Xàtivába.
 |
 |
Az utolsó munkanapok, a búcsúzás és a hazaút, március 21 – 25.
Az első három hét nagyon gyorsan elrepült Xativában – ennél gyorsabban talán csak az utolsó napok teltek, mikor már kimondatlanul is elfogott minket a búcsú hangulata. Az utolsó munkanapokon volt alkalmunk mindkét mentorunkkal együtt dolgozni, és persze a munkakör is tartogatott még újabb tudnivalókat, váratlan helyzeteket. Az esős napok folytatódtak, így az áram- és internetkimaradás is. Megtanultuk, hogyan vezethetjük papír alapon is a pénzforgalmat, mely amellett, hogy alapvetően nagyobb odafigyelést igényel, újabb ismeretlen spanyol nyelvű kifejezéseket is tartalmazott. Az utolsó teljes napunk a munka mellett természetesen a búcsúzás és a köszönetnyilvánítás ideje is volt: kissé nehéz, de nagyon hálatelt szívvel hagyhattuk el végül, de egészen biztosan nem utoljára a várat.
Az erasmusos hónap utolsó nagy kalandja a hazautazás volt, Valencián keresztül, ahol, az esti járatindulást megelőzően még egy utolsó gyors városnézésre is lehetőségünk nyílt. Egy szűk hónap elteltével, péntek éjjel épségben szálltunk le és térhettünk haza egy élményekkel rendkívül gazdag időszakkal magunk mögött.
Reflexió
Összességében kijelenthetem, hogy még annál is többet kaptam az Erasmus+ programtól, mint amit előzetesen vártam. Nagyon hasznos tapasztalat volt segítőkész, fiatal és lelkes mentorok támogatásával a helyi idegenforgalomban dolgozni és a negyedik hét végére egy változatlanul lenyűgöző turisztikai attrakciónak számító várba szinte otthonosan feljárni. Mindemellett a megszokottá válás élményén túl újra megállapíthattam, hogy milyen fontos a turizmusban a turisztikai termék élményszerű közvetítése, a türelem, a kitartás és a nyitottság. Noha én már ismerem az adott helyszínt, sokszor ismételtem már el az útbaigazítást, a tájékoztatást, megválaszoltam a leggyakoribb kérdéseket, a velem szemben álló látogatók számára ez az első, csodálattal teli találkozás a hellyel, melyhez jelentős többletet adhat hozzá az értékesítés módja, stílusa, a dolgozói attitűd.
Megtapasztalhattam azt is, hogy milyen a munkahelyi légkör egy másik kultúrában, egy viszonylag szűkebb létszámú, de összeszokott és nagyon összetartó, családias környezetben. Mindez és a hozzánk való viszonyulás egyike a legpozitívabb élményeimnek. Úgy vélem, a problémamegoldás mikéntjét, a váratlan helyzetekre való reagálást is meghatározta ez az attitűd, melyből szintén sokat tanulhattam.
A kultúra megismerése a szabadidő nagy részét is alapvetően meghatározta: a spontán programjaink tervezését legalább annyira relevánsnak érzem szakmailag, mint a várban végzett tevékenységet.
Nem utolsó sorban pedig kimondhatatlanul sokat köszönhetek az erasmusos hallgatótársaknak, a velük való összhang, a minden körülmények között kitartó jókedv, egymás kölcsönös támogatása és az együtt átélt élmények tették teljessé az egyhónapos spanyolországi gyakorlatot.
