Surányi Sára

 

Október 12- én indultunk el öten, Gál Nelli tanárnő kíséretében Chemnitzbe, Nyugat-Szászországba. A vonatunk 7:40-kor indult a Nyugati Pályaudvarról. Ez a kb. 12 órás út nagyon hosszúnak és fárasztónak ígérkezett, de kellemes csalódás ért, hisz a lányokkal alig ismertük egymást, így a jókedvű beszélgetésekkel elröppent az idő és már a Chemnitzi állomáson találtuk magunkat, ahová transzfer jött értünk, hogy a szállásunkra vigyen bennünket.

Így esett, hogy este 8 óra körül beköltöztünk a Lutherkirche melletti, 2. emeleti 2 hálószobás lakásba. Míg a 4 lány berendezkedett 2 emeletes ágyas szobába, addig én a másik kisebb hálóba költöztem be egyedül, ami nem volt rossz, tekintve, hogy 3 hétről beszélünk. A hálókon kívül még volt egy nappali, amiből nyílt egy erkély a temlom felé, illetve egy konyha és egy fürdőszoba. Az emeletes ágyak kivételével elég otthonos feelingje volt a lakásnak.
A hűtőben már várt bennünket a vacsoránk, külön- külön papírzacskóban összekészítve; szendvics, joghurt, csoki, gyümölcs kolbász snack és ice tea. (Ilyen csomagot kaptunk a gyakorlati napjainkon és a városnézések során is.)
Tehát a megérkezésünk és a vacsoránk kellemes izgatottsággal telt.

1. hét

A hétfői nappal megkezdődött az itt tartózkodásunk első hete. A reggelinket a Kantinban, vagyis az Fuu, a fogadó intézményünk épületében svédasztalos reggelivel kezdtük, ami egy kb. 10-15 perc gyaloglásra volt a szállásunktól. Ezután találkoztunk Tinával az Fuu egyik vezetőjével és egy konferenciaterem félében ültünk le átbeszélni a 3 hét menetét, szabályokat, házirendet, illetve a gyakorlatunk lefolyását és megkaptuk tőle a havi helyi bérletünket is. Ebéd után pedig egy lány vezetett körbe bennünket a városban és miután elég jó időt fogtunk ki az első kb. 2 hétben, így egy gyönyörű délutánt tudhattunk magunknak már ezen a napon is.

Kedd volt az első munkanapunk, ahova egy hölgy vezetett el bennünket. Az intézmény Schönauban helyezkedett el , Chemnitznek egy kiljebb eső részében, ami egy fél órás utat jelentett számunkra egy db. villamossal. Megérkezésünkkor két váratlan információ is ért bennünket. Egyrész, hogy ez egy iskola, holott egész odáig oviról volt szó, még Tina is óvodáról beszélt nekünk előző nap. Másrészt éppen 2 hetes őszi szünet van, úgyhogy csak napközi van a gyerekeknek. 3 tanár és mi 5-en voltunk 20 gyerekre, így hát nem volt sok dolgunk. Ismerkedtünk a helyzettel. 1- től 4. osztályos gyerekekkel voltunk, egy játszós szobában, ami nagyon hasonlított egyébként egy ovis csoportszobára a számomra.

A gyermekek elég érdeklődőek, és nyitottak voltak irányunkba, így mindegyikünk pillanatokon belül bekapcsolódott valamelyik gyerek csoporthoz játszani. A kommunikációban ugyanúgy, ahogy a tanárok, a gyerekek többsége is kedves és segítőkész volt. Lassan, érthetően és többféleképp magyaráztak el nekünk egy dolgot, hogy megértsük. 
A két hétben egy nap felbontása úgy nézett ki, hogy 8- ra érkeztek a gyerekek, fél 9-kor reggeliztek a szobában, ( mindenki azt, amit magával hozott), aztán szabadfoglalkozás ( itt legtöbbször volt valami kézműves foglalkozás, amiben az vett részt, aki akart), majd fél 12 körül lementek ebédelni a menzára. Ebéd után pedig egy kis játék után rendet rakunk a szobában és kimentünk az udvarra délután, ahonnan mi 2 óra után haza is mehettünk. 2 hétben minden nap 8-tól 2-ig dolgoztunk, játszódtunk a gyerekekkel, akiken látszódott, hogy nagyon örülnek nekünk, volt aki öleléssel köszöntött már a második nap bennünket.
A pénteki napon moziba mentünk a sulival, megnézni a Kis Aladdin és a varázsszőnyeg című animációs mesefilmet. Nagyon örültem neki és tetszett, hogy kiderült programokat is csinálunk a gyerekekkel. A mozi meglepően szórakoztató volt és egy nekem ismeretlen sztori játszódott le, úgyhogy érdekes is volt a számomra.
A szombati napon reggeli után, elindultunk Drezdába az idegenvezetőnkkel, aki egy kínai származású egyetemi hallgató volt. Körbejártuk a város szép helyeit és nevezetességeit, majd maradt még vagy 3 óra szabadidőnk, amikor a többiek bevették a Primarktot, én meg tovább sétáltam az idegenvezetőnkkel, majd az egész kirándulást egy közös kávézással zártuk.

2. hét

Ezen a héten, kedden és csütörtökön két csoportra osztották fel a gyerekeket és ezzel együtt bennünket is. Kedden az én csoportommal játékmúeumba mentünk, ami egyszrűen olyan volt, mint az iskola játékszobája csak sokkal nagyobb, és sokkal több játékkal, amiknek mindegyikével lehetett játszani. Így körübelül az egész munkaidőt ott töltöttük. Itt vettem észre, hogy egyre jobban és könnyebben értem a gyerekek és a tanárok beszédét, mert sok olyan játék volt amit nem ismertem, de nagyon gyorsan megértettem, amint elmondták a szabályokat, és már nem fáradtam el a nap végére a nagy koncentrálástól.

Míg kedden a másik csoport, közlekedési múzeumba ment, csütörtökön cseréltünk és mi mentünk oda. Ezt sokan a kislányok közül meg én is unalmas ötletnek tartottam, de pozitívan csalódtunk a gyerekekkel.

Ekkora már a tanárokkal is nagyon jól kijöttünk ahhoz, hogy néha összevigyoroghassunk néhány vicces szituáción és amennyire lehetett kollégaként kezeltek. 
Végül a pénteki napon sem unatkoztunk. Most is két csoportra lettünk osztva fiúk és lányok. Én a lányokkal mentem ezen napon egy elég exkluzív helyre, egy haloweeni díjugrató versenyre. Mind a lányok, mind mi is imádtuk. 
Ezen a szombaton Lipcsébe utaztunk egy cseh egyetemista lánnyal, ő volt az első, akinek tényleg minden szavát értettük. Nagyon felkészült volt a helyi nevezetességekből, sok érdekes dolgot mesélt nekünk a városról, a templomról, ahol Bach játszott az egyetemről és Goethe-ről is. Nekem az idegenvezetéseink során ez volt a kedvencem.

3. hét

 

Ezen a héten 3 napot dolgoztunk 10- től 4-ig. Már elkezdődött a tanítás, így mi elvileg külön osztályokban lettünk volna az utóbbi két hétben már megismert alsós tanárokkal. Ez egy kis kavargás után meg is valósult, így én az első napon egy harmadikos osztállyal voltam, ahol már a napköziből pár gyereket ismertem, de a többiekkel is nagyon hamar megismerkedtem és jóban lettem a nap végére mindannyiukkal. Másnapra Frau Neumann a párom lebetegedett így becsatlakoztam Frau Nitsche osztályába. A feladatköreink ugyanazok voltak, mint az előző két hétben, vagyis játszottunk a gyerekkel, segítettünk a halloweeni előkészületekben (díszeket csináltak a gyerekek), udvaron felügyeltünk, illetve segítettünk az étkeztetésnél. Az utolsó munkanapunk nagyon jó hangulatú volt számunkra. Az egész nap Halloween volt, vagyis a tanárok és a diákok jelmezekben voltak egész nap. Mivel a harmadikosok osztályfőnöke beteg volt, így délelőtt és ebédnél mi 4-en voltunk velük, ami nagyon jól esett, hisz a tanárok ránk bíztak egy egész osztályt.
Minden gyerek megölelgetett bennünket és elbúcsúzott tőlünk. Volt akiktől levelet kaptam vagy rajzokat. A tanárok készültek nekünk egy kis ajándékkal is és megdicsértek bennünket a 3 hetes munkánkért. Végül fél órával később tudtunk csak hazaindulni, mint a munkaidőnk vége, mert két kislány nem akart bennünket elengedni, csak sírtak és ölelgettek, ami nagyon megható volt. Hisz ilyen rövid idő alatt ennyire megszerettek bennünket és mi is őket, így elég nehéz volt végül búcsút inteni.

Csütörtökön Augustusburga látogattunk el egy német egyetemista srác vezetésével. Pénteken a reggeli után találkoztunk Tinával, akinek beszámoltunk az élményeinkről, és a gyakorlatunkról. Majd megkaptuk tőle az Europass bizonyítványainkat. Ezután vele töltöttük el a búcsúebédünket, ami nagyon tettszett, mert teljes éttermi kiszolgálást kaptunk.
Ebéd után találkoztunk Gundulával, akivel először még néhány papírt elintéztem, azután együtt elmentünk bowlingozni. Végül tőle is elbúcsúztunk.
Az utolsó napunkon is kirándulni vittek bennünket. Ugyanúgy egy egyetemista sráccal utaztunk Freibergbe egy közeli kis városba. Az egész nap nagyon csodásan telt el, korán hazaértünk és még utoljára csak mi öten bejártuk egész Chemnitzet. 

A hazaút vasárnap sokkal hosszabbnak tűnt, mint odafele. Fél 9-kor indultunk el a transzferrel az állomásra és este fél 9-re érkeztünk meg a Nyugatiba.

Összegezve nagyon jól éreztem magamat. Szerintem a nyelvi tudásom, ha nyelvtanilag nem is fejlődött sokat, a beszédem bátrabb lett, illetve a szókincsem és kifejezéstáram is valamennyire gyarapodott. Sok- sok új élményt és barátságot nyertem ezzel a programmal. Minden kedves diáktársamnak tudom ajánlani, annak is akinek talán a nyelv kicsit nehézkesen megy, hisz nem is ez az elsődleges szempont. Legyél nyitott, játékos, befogadó, legyen jó az alkalmazkodó készséged és legyél felkészülve a kalandos megoldásokra.