Az utazás előtti hetem bevásárlással és pakolással telt. Ahogy egyre közelebb volt az utazás napja, egyre jobban izgultam, mert nem tudtam mire számítsak, de nagyon vártam.
Az utazás reggelén (szombaton) korán keltem, hogy időben kiérjek a Nyugati pályaudvarra, ahonnan 7:40-kor indult a vonatunk Drezdába. Ez egy 11 órás út volt, ami alatt lehetőségünk volt kicsit jobban megismerni egymást, mielőtt három hétre “összeköltözünk”. Drezdába érve megkerestük a vonatot, ami a chemnitzi vonatállomásra vitt minket, ahol a transzfer már várt ránk. Mivel elég későn értünk Chemnitzbe, már nem vittek be minket a kantinba, hanem egyből a szállásra mentünk, ahol megkaptuk a havi bérletet és a szobakulcsokat és elfoglaltuk a lakást. Két hálószobás lakás nappalival, mosdóval, konyhával és egy erkéllyel. A hálószobákban emeletes ágyak voltak, amiket hamar elfoglaltunk. A szekrények sem maradtak sokáig üresek, mert érkezés után szinte azonnal kipakoltuk a bőröndjeinket. Gál Nelli Tanárnő a kísérő tanárunk, aki 5 napot tartózkodott velünk a városban, egy másik szobát kapott. A hűtőben megtaláltuk a vacsoránkat (szendvics, joghurt, snack, gyümölcs, csoki és üdítő), amit aznap este hatan együtt fogyasztottunk el. Ilyen étel csomagot kaptunk minden nap, ha valamelyik étkezésen nem tudtunk ott lenni a kantinban. Mivel az utazás elég fárasztó volt, hamar felhúztuk az ágyneműket és elmentünk aludni.
 |
Másnap mikor felébredtünk összeszedtük magunkat és elindultunk várost nézni. Mivel az utazás feltétele volt, hogy írnunk kellett a látványosságokról, amik a városban találhatók, ezért már nagyrészt ismertük a különböző helyek történeteit.
 |
 |
 |
Hétfőn azért egy kicsit részletesebb kiegészítést kaptunk egy fiatal lánytól, akit az Fuu küldött hozzánk, hogy vezessen minket körbe a városban. Ezekben a napokban már a kantinban ettünk, ahol a felső szint a fogadó intézmény székhelye.
Kedden reggel találkoztunk Tinával, az Fuu egyik vezetőjével, aki elmondott nekünk minden lényeges információt, majd elvégeztük a papírmunkát. Ezek után egy másik hölggyel mentünk tovább az intézményhez, ahol az elkövetkezendő három hétben dolgoztunk. Ott találkoztunk a pedagógusokkal és gyerekekkel, akik nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Ekkor tudtuk meg, hogy elvárásaink ellenére nem óvodában, hanem iskolában leszünk. Mivel az első két hét a gyerekeknek őszi szünet volt, ezért csak azok a gyerekek voltak bent, akiknek a szülei dolgoztak. Ez nagyjából 20 alsós tanulót jelentett. Ebben a két hétben reggel 8-tól délután 2-ig voltunk bent.
 |
 |
|
 |
Az első hetünk a munkában nagyon jól telt. Sokat játszottunk a gyerekekkel, figyeltünk rájuk, ismerkedtünk velük, segítettünk ebédeltetni. Nagyon nyitottak, kíváncsiak és érdeklődők voltak. Mivel németül kellett beszélnünk velük, ezért nem mindent értettük, de ebben is nagyon segítőkészek voltak. Rögtön az első héten már annyira megszerettek bennünket a diákok, hogy többen is rajzokkal kedveskedtek nekünk.
 |
 |
|
 |
Ezen a héten pénteken a gyerekekkel egy animációs mesefilmet (A kis Aladdin és a varázsszőnyeg) néztünk meg. A gyerekek és mi is élveztük. Nem hittem, hogy érteni fogom a filmet, de szerencsére nem okozott gondot, hogy idegen nyelven kellett végignézni.
 |
A hétvége első, szombati napján reggeli után találkoztunk egy kínai idegenvezető fiúval, aki Drezdába kísért minket és megmutatta a látványosságokat. Sajnos ez a nap nagyon esős volt, így nem igazán volt kedvünk sétálni, de azért a legszebb helyeket megnéztük. Mikor már mindent végig jártunk, már csak a szuvenír vásárlás volt hátra. A legtöbben bementünk a bevásárló központba. Mikor ezzel végeztünk beültünk együtt a kávézóba és innen mentünk tovább a vasútállomásra. Onnan egy óra alatt visszaértünk a chemnitzi pályaudvarra, ahonnan rögtön vacsorázni mentünk.
 |
 |
A vasárnap pihenéssel és városnézéssel telt.
A második héten kedden a gyerekeket két csoportra osztották, így minket is. Egyik csoport a játékmúzeumba, a másik a közlekedési múzeumba ment. Én azokkal tartottam, akik a játékmúzeumot látogatták meg. Én személy szerint nagyon élveztem, mert rengeteg játék volt a két emeletes helyiségben. Társasjáték, ameddig a szem ellát, és mindegyikkel lehetett játszani. Mikor odaértünk, az egyik kislány kézen fogott és együtt elkezdtünk játékot keresni. Leginkább a már ismert játékokkal játszottunk, de azokat is nagyon élveztük. Sokat nevettünk és nagyon jól éreztük magunkat.
 |
 |
A csütörtöki napon csoport csere volt. Akik kedden a játék múzeumban voltak, azok csütörtökön a közlekedési múzeumba mentek. Az elején kicsit unalmasnak ígérkezett, de a végén kellemes csalódás ért. Sok mindent értettem abból, amit a tárlatvezetésen mondtak.
 |
Pénteken sem unatkoztunk. Ezen a napon is két csoportra oszlottunk. Ötünk közül hárman a fiúkkal mentünk focizni, ketten meg a lányokkal mentek halloweeni díjugratást nézni egy nagy csarnokba. Mi, akik a focin voltunk, a gyerekek foci edzését és meccsét kísérhettük végig.
 |
Szombaton egy cseh egyetemista lány vezetett minket körbe Lipcsében. Sokat hallottunk a nevezetességekről, amelyek ebben a városban találhatók. Ilyen például az a templom, ahol Johann Sebastian Bach játszott. Ezzel a templommal szemben egy nagyon kedves kis kávézó van, ahol a szabadidőnk egy részét töltöttük. A maradék időben várost néztünk és vásároltunk.
 |
Vasárnap a lányokkal elmentünk a chemnitzi állatparkba. Sajnos esős napot fogtunk ki, de ennek ellenére jól éreztük magunkat és mindent megnéztünk, bár a végére teljesen megáztunk. Amint hazaértünk, minden ruhánkat átcseréltük és leültünk együtt filmet nézni.
 |
 |
 |
A következő héten már csak az első három napban dolgoztunk. Ebben a három napban már rendes tanítás zajlott, így ekkor már jóval több tanuló volt az iskolában, ezért már minket, ötünket is szétosztottak az osztályok között. Ekkor már délelőtt 10 órától délután 4-ig voltunk bent az iskolában. Hétfőn ebben volt egy kis kavarodás, de végül mindenki megtalálta a saját osztályát. Én Frau Nitschéhez kerültem, aki kedvesen fogadott. Az osztályából már ismertem pár gyereket, akik az ezt megelőző hetekben voltak. Akiket nem ismertem, azokkal is hamar összebarátkoztunk. Délutánonként az udvaron játszottunk a gyerekekkel. Nagyon szerettek velünk fogócskázni, meg bújócskázni. Néha az udvari játék alatt egy-egy vitát, veszekedést nekünk kellett megoldani, ami a nyelvi korlátok miatt nem volt egyszerű, de mindenre találtunk megoldást.
 |
A harmadik nap, szerda halloweeni parti volt, ezért reggel minden gyerek és pedagógus egyaránt beöltözött valaminek. Volt boszorkány, vámpír, bohóc és még sokan mások. A parti az osztálytermekben zajlott. Sajnos nem minden osztálynak volt ezen a napon halloween. Minket, ötünket egy olyan osztályba küldtek be, akiknek az osztályfőnökük beteg lett, ezért nekünk kellett rájuk figyelni. A nap eleje számomra kicsit unalmas volt, mert túl sokan voltunk a teremben kevés gyerekre, így nehezen tudtam magamat elfoglalni. A nap közepére már nagyon élveztem és jól éreztem magam, mert az udvaron már sokkal több gyerek volt. Később ezt a jó kedvet felváltotta a szomorúság. Eszembe jutott, hogy ez az utolsó napunk itt és át kell adni a köszönő ajándékokat. Minden tanárnak egy aprócska ajándékot, egy hűtőmágnest adtunk, és megköszöntük az elmúlt két és fél hetet. Ezután a diákoktól is elköszöntünk. Volt, aki megértette, hogy többször már nem jövünk és sírva búcsúzott tőlünk. Ez számunkra és a pedagógusok számára is egy nagyon megható pillanat volt.
 |
Csütörtökön egy német egyetemista fiú vitt el minket Augustusburgba. Mikor a vonattal odaértünk, busszal vagy felvonóval akartunk felmenni a hegyre, de sajnos éppen ekkor nem üzemelt a felvonó, a busz meg nem járt. Először nem tudtuk mit csináljunk, de végül felsétáltunk az erdőn keresztül, ami nagyjából 20 percet vett igénybe. Mikor felértünk a várhoz bementünk néhány múzeumba, többek közt a motormúzeumba és a lovaskocsimúzeumba. Nem hittem, hogy ilyen érdekes lesz, nagyon élveztem. Visszafelé is gyalogoltunk a vonathoz, de megérte, mert jól elfáradtunk, így nyugodtan tudtunk este aludni.
 |
 |
Másnap reggeli után Tinával találkoztunk és elmeséltük neki az elmúlt három hét történéseit, majd a maradék papírmunkát elvégeztük. Innen mentünk tovább Gundulával bowlingozni. Nagyon élveztük a játékot. Volt, aki még sosem bowlingozott, de ahhoz képest meglepően jól ment mindenkinek.
 |
 |
Szombaton megint reggeli után találkoztunk az idegenvezetőnkkel, aki Freibergbe vitt minket. Ő egy egyetemista afgán fiú volt. Sokat mesélt nekünk a városról és elvitt bennünket egy tóhoz, ahonnan tovább mentünk egy ásvány múzeumba. Gyönyörű ásványok voltak ott és mindhez ki volt írva, hogy honnan hozták. Ezt követően vissza mentünk Chemnitzbe, ahol néhányan még vásároltunk, majd indultunk vacsorázni. Vacsora után még egyszer körbe jártuk a várost és együtt beültünk egy forrócsokira.
 |
 |
 |