Fish and chips, négylevelű lóhere, Jameson whisky, Guinnes sör, bárányból készült ír pörkölt, emeletes buszok, baloldali közlekedés, szivárvány, zöld manó, változékony, esős időjárás, Trinity College, Szent Patrik nap és pub pub hátán, melyekből szól a tradicionális zene – ez mind Írország! Élménybeszámoló az egy hónapról eltöltött időről Dublinban és Parknasillában.
2018.07.18 – án, szerdán a META Don – Bosco szakgimnázium 8 tanulója reggel 8:30 – kor találkozott a budapesti Liszt Ferenc Repülőtéren, hogy megkezdhesse egy hónapos szakmai gyakorlatát Írországban. Ez egy Erasmus program keretei között létrejövő lehetőség volt, amelyet iskolánk most először szervezett meg diákjai számára. Izgatottan vártuk utunkat, amely magába foglalt kulturális és gyakorlati részeket is. Habár az utazást késéssel kezdtük, mégis gyönyörű, tiszta időben utazhattunk, mely során a látvány sem volt utolsó.
Kora délután megérkeztünk Írország fővárosába.
Hangulatos, turistaközpontú, tiszta, rendezett város fogadott minket. Először is szállásunkat kerestük föl, ami közel volt a városközponthoz. Egy hostelben szálltunk meg, itt töltöttünk 3 éjszakát, nappal pedig felfedezhettük a várost és szépségeit. Az Erasmus program ezen része volt a kulturális hét. Voltak olyan helyek, amiket közösen néztünk meg, és voltak olyanok is, amelyeket magunktól, szabadidőnkben fedeztünk fel. Legelső napunkon a tanárnő segítségével jártuk be a városközpontot, ő volt a mi idegenvezetőnk. Megnéztük a Trinity College-t, ami több épületből állt. Érdekességként elmondta a tanárnő, hogy az itt tanuló diákok együtt, egyszerre esznek a professzorokkal, de amint az egyik tanár feláll, a többi diáknak is abba kell hagynia az evést – vagyis mindenki annyi ideig ehet, amíg a professzorok esznek. Itt őrzik a Book of Kells-t, ami az egyik legfontosabb ír kódex.
Másnap legelőször Írország egyik szimbólumát, a Szent Patrik katedrálist néztük meg. Azon a helyen épült fel a templom, ahol maga Szent Patrik térítette és megkeresztelte az embereket. A gótikus templom falain belül Jonathan Swift, a Gulliver utazásai írójának szobra is megtalálható, aki a katedrális esperese volt a XVIII. század első felében. Mellette pedig egy csodaszép virágos kert található.
Ezután a Guinnes sörgyár látogatása következett.
Ez egy nagy területű gyár, ahol a kezdetektől a sör palackozásáig és elfogyasztásáig megismerkedhettünk mindennel lépésről lépésre. A látogatás során meg is kóstolhattuk az ízletes sört. Nagyon modern, látványos kialakításról van szó, nagy söröskupakokon lehetett ülni, egy moziteremben meg lehetett nézni az összes eddigi Guinness reklámot, árpát foghattunk a tenyerünkben, megismerkedhettünk a sörfőzés menetével, megtudtuk, hogy hány országba szállítanak ilyen sört, megnéztük az összes sörpalackot, amit eddig gyártottak, a végén pedig kóstolhattunk, illetve az ajándékboltban nézelődtünk, ahol a sörös chips-től kezdve, a csokin át a lekvárig minden megtalálható volt.
A nap végén közösen elmentünk vacsorázni a Quays Irish Restaurant-ba. Nagyon hangulatos kis étterem volt és egyben népszerű is. Szinte mindannyian a híres fish and chips-et rendeltük, amit szinte kötelező megkóstolni, ha az ember Írországban jár.
Harmadik Dublinban töltött napunkon a Jameson whisky gyárat néztük meg. Először a gyár és a Jameson család történetével ismerkedhettünk meg, majd egy helybéli idegenvezető mesélt a whisky készítéséről, palackozásáról, szállításáról. Ezt is megkóstolhattuk, sőt, össze is kellett hasonlítanunk a skót és az amerikai whiskyvel is. A program végén pedig további kóstoló és szuvenír bolt várta az odalátogatókat.
Ezután volt egy kis szabadidőnk, így közösen nekivágtunk a városnak. Dublin tele van hatalmas, tiszta, rendezett parkokkal. Mi a St. Stephenson parkot választottuk, igazán megnyerte tetszésünket a zöld, virágos, tavas park, nagy sétát tettünk benne. Nem csoda, hogy filmforgatásra is használják ezt a szép parkot, mint például a Szökőhév című film egyik jelenetében is.
Délután mindannyian vonatra szálltunk és a tanárnővel együtt elmentünk Howth-ba, ami körülbelül fél órára található Dublintól. Ez egy kis kikötőfalu, ami főleg vendéglátóhelyekből áll. Habár az idő kicsit szomorkás volt, még így is volt szerencsénk fókát látni. Nagyon hangulatosnak találtam ezt az óceánparton lévő kis falut.
Ez a három nap állt rendelkezésünkre megismerni Dublint. Én jómagam többször sétáltam kint a városban egyedül is és a többiekkel is. Dublin egy nagyon tiszta, rendezett város, a házak mind három, maximum négyemeletesek voltak, és egyáltalán nem furcsa, ha a bejárati ajtók színesre vannak festve (pirosra, kékre, zöldre). Ami nehézséget okozott, az a bal oldali közlekedés. Szinte a városközpont minden részére ki van írva, hogy: Look left, bár volt rá példa, hogy: Look right felirat is volt, így sosem lehetett tudni, hogy a következő kereszteződésben éppen merre is kell figyelni. Érdekes volt, hogy a szuvenír boltokból mindenhonnan ír zene szólt. Rengeteg pub és étterem állt rendelkezésünkre, sikerült megtalálnom egy James Joyce réztáblát, kívülről megcsodálhattam az Abbey Theatre-t, mindenhonnan egy zöld ír manó képe volt látható, aki a szivárvány végén megtalálta a kincset, illetve a négylevelű lóhere, amely az írek szerint szerencsét hoz. Nagyon tetszett Dublin, szívesen visszamennék oda.
A következő, szombati napon meg kellett válnunk Dublintól, hogy elindulhassunk a hotelbe. A buszunk késve indult Cork-ba, 4 órát kellett utaznunk odáig. Cork-ban viszont autóval jöttek értünk, és egy jó egy órás utazás során megérkeztünk Parknasilla-ba. Ez a hely a csend és a nyugalom szigete, távol mindentől. A hotel az óceánparton fekszik, és 500 hektárnyi zöld terület tartozik még hozzá. A vendégeknek kikapcsolódás és feltöltődés szempontjából kiváló, hiszen úgy is mondhatnánk, hogy a civilizációtól távol esik. A bátrak az óceánban fürödhetnek, illetve kajak – kenut próbálhatnak ki. Ki vannak alakítva kisebb – nagyobb útvonalak a szálloda területén, melyek során a természet szépségeivel ismerkedhettünk meg, gyönyörű helyeken sétálhattunk, valamint a golfozás szerelmesei sem csalódhattak, hiszen több pálya van kialakítva erre a célra.
Maga a hotel egy tipikus angolszász kastélyból kialakított 4 csillagos szálloda, amely 1895 óta várja vendégeit. Aznap este vacsoránál a szálloda vendégei lehettünk: egy gyönyörű teremben ültettek le minket, és menüsorról választhattunk a jobbnál jobb fogások között. Vacsora után egy kis körbevezetést kaptunk; megnézhettük a fitness – wellness – spa részleget, az edzőtermet, a konyhát. Minket a hoteltől nem messze szállásoltak el.
A következő 2 napon még mindig szabadidő állt rendelkezésünkre, így elsétáltunk a legközelebbi faluba, Sneembe. Nagyon jó szokás a magyarokhoz képest, hogy a mellettünk lévő autósok nem dudálnak, nem sietnek, sőt, inkább felajánlják segítségüket és felveszik az embereket. Sneem egy nagyon apró falu, alig pár utcából áll az egész, viszont itt is található bolt, étterem, pub, szuvenír bolt.
Július 24 – én kezdődött meg az első munkanapom, az Accomodation résznél. Minden nap 8 órát kellett dolgozni. Sajnos napi háromszori kaja helyett csak kettőt kaptunk, amit délben és délután 5 órakor fogyaszthattunk el. Munkanapjaim úgy néztek ki, hogy mindig egy állandó, ott dolgozó kollégához raktak be segíteni, viszont minden nap mással dolgozhattam együtt. 8:30-kor kezdődött a munka, 17:00-kor ért véget. Legelőször egy órás „bemelegítés” volt, ami lehetett portalanítás, porszívózás vagy WC takarítás.
Ezután következtek a szobák; voltak olyanok, ahol még a vendég ott tartózkodott, így ott kevesebb munkát kellett elvégezni, és volt olyan is, ahol a vendég már befejezte a nyaralását és elhagyta a szobát, ezeknél több feladat várt ránk. A kollégáknak mindig a fürdőszoba tisztítás jutott, nekünk viszont a szobát kellett kitakarítani. Ez magába foglalta az ágyneműcserét, portalanítást, porszívózást, szemétszedést és a feltöltéseket, például víz, keksz, kávé és tea mindig kellett, hogy legyen a vendég számára, valamint prospektusok a hotelről és annak szolgáltatásairól. Nekem mindig 8:30-kor kellett kezdenem, de volt 1-2 olyan napom, amikor 9:30-kor indult a munkaidőm. A szobák befejezése után szintén volt még egy körülbelül egy órás „levezetés”, ami a folyosók porszívózásából vagy portalanításából állt. Egyik délelőtt ki kellett próbálnom a fürdőszoba takarítást is, de utána továbbra is a szobákkal kellett foglalkoznom, mint előtte.
A napi két kaja a következőképpen nézett ki: délben reggelizhettünk, méghozzá azt, amit a vendégek meghagytak, svédasztalos reggeli volt, így választék volt. A délután 5 órakor kezdődő vacsora hétfőtől vasárnapig változatos volt, minden nap mást ehettünk, de minden héten ugyanaz volt. Hétfőnként pizza, kedden fish & chips, szerdán édes – savanyú tészta, csütörtökön rizs zöldségekkel, péntekenként penne tészta, szombaton hamburger, vasárnap pedig hús krumplival.
Minden évben egyszer a hotel megrendezi a személyzetnek egy bulit, ez most pont erre az időszakra sikeredett, amíg mi kint tartózkodtunk. Sneemben volt, busszal vittek és hoztak minket, kaptunk tombolajegyet, italjegyet és pizzát is. Jó volt kicsit kikapcsolódni a hétköznapokból azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgoztunk.
Minden héten volt szabadnapunk, ilyenkor, ha az idő is megengedte, akkor sétáltunk. Közösen taxival elmentünk egy messzebbi városba, Kenmare-be is, ami nagyobb volt Sneem-nél. Itt be tudtunk vásárolni. A taxi meglepően olcsóbb Budapestnél. Oda-vissza fejenként 5 eurót kellett fizetnünk, ez egy igazán pozitív élmény. Nekem volt szerencsém eljutni Killarney-be is, ami egy nagyobb város, nagyon tetszett, turisták által kedvelt hely, pezsgett ott az élet.
Az utolsó hét is nagyon gyorsan eltelt. Indulás előtti napon mindenki szabadnapos volt, így tudtunk egy utolsó sétát tenni. Aznap este szintén a szálloda vendégei voltunk, így kaptunk búcsúvacsorát. Augusztus 18-án elvittek autóval Cork-ba, ahol szintén buszra szálltunk és visszautaztunk Dublinba. Itt még volt egy kis szabadidőnk. Vasárnap 5:55-kor indult vissza repülőgépünk Budapestre, 10-kor már a szárazföldet taposhattuk.
Ez az egy hónap nagyon gyorsan eltelt, élményekkel teli volt, tapasztalatban sem volt hiány. Csodás helyeken jártunk, sok mindent megnéztünk, még többet kóstoltunk. Köszönjük szépen a META-nak ezt az életre szóló élményt!
 |
A Trinity College – itt őrzik a Book of Kells-t |
| Szent Patrik Katedrális |  |
 |
A Guinness sörgyár belülről |
| Parknasilla Hotel |  |
