Első hét
Február 28-án hétfő este érkeztünk meg Valenciába. Ez volt az első alkalom, hogy utasszállító repülővel utaztam és végül sokkal jobban izgultam a repülés alatt, mint arra számítottam, de minden rendben volt. A reptérről egy körülbelül 40 perc volt elérni Xativát autóval. A hotel tulajdonosa kedves volt és ilyen későn is megvárt minket és megmutatott nekünk mindent a szálláson.
Másnap találkoztunk a helyi iskolában a tanárokkal és a közvetítőkkel. Manuel, az igazgatóhelyettes sokat segített nekünk, főleg mert könnyen tudtunk vele beszélni angolul. Bemutatta nekünk a tanárokat, az iskola diákjait, akik aztán nemsokára majd jönnek Budapestre a mi iskolánkba és megmutatta az iskola épületét és a különböző szakoknak berendezett termeket, mint a műhelyek, szervíz szobák, orvosi szobák és IT termek.
Ezek után körbe jártuk a különböző vállalkozásokat, ahol az elkövetkező egy hónapban dolgoztunk és bemutattak minket a dolgozóknak. Én egy helyi autókereskedésben az Autointer Xativa-ban kaptam munkát. Miután egy kicsit beszéltem a vállalati kapcsolattartóval és Sole-val, akivel dolgozni fogok az első időszakban, visszatértünk a szállásra és a nap többi részében még volt lehetőségünk felfedezni a várost. Délben kávéztunk egyet és kipróbáltunk pár helyi süteményt, amiknek sajnos nem tudtuk meg a nevét, mert a meglepetésünkre a legtöbb helyen nem feliratozzák a kirakatokba helyezett ételeknek se a nevét se az árát. Kávézás után nem sokkal pedig első alkalommal találkoztunk a spanyol nap közi pihenővel, mert 1 óra után sorra kezdtek bezárni a boltok, ilyenkor tartanak egy pár órás pihenőt majd később újra nyitnak a boltok. Ez számunkra nagyon furcsa volt és én személy szerint nem nagyon tudtam hozzászokni az Erasmus út végéig sem.
Szerdán volt az első munkanapunk. Az autókereskedésben rend szerint fél 9-től dolgoztam fél 2-ig. A dolgozókkal megbeszéltük, hogy az első két hétben az irodai részen fogok kezdeni és Sole nevű munkatársukkal fogok dolgozni, aki beszél angolul is. Az irodában mindenki nagyon kedves volt. Sajnos kommunikálni többnyire csak fordító appokon keresztül tudtunk, de sokszor érdeklődtek, hogy jól érzem-e magam vagy, hogy tudnak-e segíteni valamiben. Az első két nap többnyire csak az volt a feladatom, hogy figyeljem meg min és hogyan dolgozik, ami fontos volt, mert semmilyen programnak és weboldaluknak nem volt angol nyelvű támogatása, így ő magyarázott el mindent.
Az első hétvégén nagyon szép idő volt. Nekem és Annának csak hétköznaponta kellett dolgoznunk, de Áginak és Zsófinak, akik a várban dolgoztak a szombati napokon is nyitva tartottak, úgyhogy gondoltuk meglátogatjuk őket. A főnökük nagyon kedves volt és elengedte őket, így tőlük kaptunk egy rövid idegen vezetést. A xativai vár számomra meglepően nagy volt, szinte egy egész hegygerincen végig húzódott és nagyon szépen fel volt újítva és karban volt tartva. A várból nagyon szép kilátás nyílt, be lehetett látni a szomszédos völgyeket és településeket és megtudtuk, hogy érdekes módon a hegy túloldalán fekvő falu szintén Xativa része, így lényegében körbe öleli a várat.
A második hét
A munka második hetében már együtt tudtam dolgozni Sole-val. Abban tudtam neki segíteni, hogy a munkájához lekérdezéseket csináltam és megrendelésekhez ellenőriztem adatokat. Az irodai dolgozóknak a legfőbb feladata a kapcsolattartás volt a vevőkkel és a partnereikkel.
A héten találtunk kifőzdéket, amelyek helyi különlegességeket készítettek elvitelre. Ezekbe a kifőzdékbe sokat jártam és megpróbáltam kipróbálni minél többféle ételt. Az egyik különlegesség a paella, amiből sok féle variáció van. Ez egy rizs alapú étel, amit különböző húsokkal zöldségekkel sütnek össze egy wokokban. A kedvenceim talán a halas és a valenciai volt számomra, utóbbi többnyire vegyes zöldségekkel volt elkészítve.
Ezen a héten, március nyolcadikán volt a nőnap, és kíváncsi voltam, hogy a helyiek hogyan ünneplik, de nem láttam senkit virágokkal vagy csokikkal se a munkahelyen, se a városban. Kétlem, hogy ne ünnepelnék, mert a cukrászdában kevés sütemény maradt, nekem úgy tűnik ez talán egy csendesebb és személyesebb ünnep lehet nekik.
A városban sétálva egyre többször hallunk tüzijátékozást és petárdázást. Megtudtuk, hogy közeledik a Fallas nevű ünnep, amit csak Valencia térségben szoktak megrendezni és ezt tüzijátékokkal és bábú vagy szobor égetéssel ünneplik. Helyiek azt mondják, hogy hetekkel előre kezdik az előkészületeket és nagy az ünnepi hangulat ilyenkor.
A második hétvégén vonattal elmentünk Valenciába. Együtt tudtunk venni egy vonalra szóló gyűjtőjegyet, így úgy döntöttünk, hogy mind két nap elmegyünk a városba. Valencia egy nagyon szép város, ami nekem úgy tűnt, hogy egyszerre modern és történelmi is. Sokat sétáltunk, hogy felfedezzük a belvárosi és a parti részeket, az utcák nagy része el van zárva a forgalom elől, gyönyörűen fel vannak újítva és tiszták és emellett őrzik a régi történelmi épületeiket. Először a város közepére mentünk és megnéztük a selyem börzét, ami régen a valenciai kereskedelem központja volt, gyönyörű templom szerű csarnokokkal és tornyokkal és narancsfás kellemes belső udvarral szerintem az egyik kedvencem volt Valenciában.
Mellette a központi vásárcsarnok, mint egy hangyaboly volt tele a jobbnál jobb standokkal és a forgatag emberrel. Megnéztük szintén a szomszédban lévő San Joan templomot és tudtunk venni egy kombinált jegyet, amivel később meglátogathattuk a San Nicolas templomot és a Selyem múzeumot. Mindegyik nagyon gyönyörű volt és hangfelvételes tárlatvezetéssel tudtuk bejárni őket, a Selyem múzeumban még esélyünk volt megnézni egy rövid ideig ott lévő japán kimonó kiállítást is. A kiállítások között jártuk a várost és kerestük merre vannak a Fallas-hoz felállított fából és papírmaséból felállított szobrok. Nem volt nehéz megtalálni őket, a legtöbb téren és nagyobb útkereszteződésben állítottak fel kisebb nagyobb szobrokat, sok olyan szobrot találtunk, amik ismert mese figurákat ábrázoltak, de találtuk sok olyat is, amit nem ismertünk ezek eredeti kreálmányok lehettek és találtunk pár híres embert ábrázolót is.
Nap közben kipróbáltuk a helyi nasi különlegességet a churrost, ami egy olajban kisütött fánktésztából készült étel, általában cukorral szórják meg vagy csoki szószba mártják. A közelgő fesztivál miatt szinte minden sarkon lehetett kapni.
Másnap szintén bevonatoztunk Valenciába, ezalkalommal már a portugál cserediákokkal, akik szintén Erasmussal jöttek Xativába. Velük is megnéztünk pár helyi híres helyet, majd lementünk a tengerpartra.
A harmadik héten új munkát és munkatársakat kaptam. Innentől az út végéig a műhely raktárhelységében dolgoztam Rubennel és Oscarral. Itt már egy sokkal ismerősebb munkakörben voltam. Itt többnyire az alkatrészeket töltöttem fel a raktárban, vagy szedtem össze a szükségeseket a szerelőknek. Ruben beszélt valamennyit angolul és sokat segített, ha valamit nem értettem.
Ezen a héten kedden az iskola a Fallasra készülve iskolai program napot tartott és különböző játékokat és vetélkedőket tartottak, amire minket is meghívtak. Különböző csoportokba osztottak minket, hogy mindenhol legyenek cserediákok majd mindenféle szakoknak a feladatait kellett megoldanunk. Az autószerelőknél fényszóró lámpát kellett cserélnünk, a turisztikásoknál földrajzi kvízt oldottunk meg és a mentőápolóknál újraéleszteni és sebet ellátni kellett. A feladatok között tartottunk egy kisebb tízórai szerű „bocadillos” szünetet, amit a diákokkal töltöttem és mint megtudtam ez egy reggelinél nagyobb, de ebédnél kisebb étkezés náluk. Ilyenkor tortillát vagy szendvicseket esznek, amiknél mindig kifejezetten figyelnek, hogy friss ropogós kenyérből csinálják és frissen sült tortillát tegyenek bele, emellett mindig van pár apróság az asztalokon, mint olajbogyó, savanyúság és mogyoró. Emellé a legtöbben kávét isznak, de mint megtudtam vannak inkább sört isznak ilyenkor, ami nekem furcsa volt. A szünet után elmentünk a tanárokkal és más cserediákokkal megnézni a mascleta-t, ami egy tüzijáték féleség a Fallas alatt. A különbség az, hogy ez jórészt színtelen, viszont annál hangosabb. Ezen kívül láttunk egy Fallas király és királynő pár választást, ahol népies ruhákban vonultak fel a jelöltek.
A harmadik hétvégén szombaton tartották a Fallas záró estéjét. Az utóbbi két hétben egyre többször láttunk és hallottunk petárdázást minden felé. Ebben az időszakban szabadon petárdáznak az emberek, érdekes módon a legkisebb gyerekeknek is engedték. A záró nap az utolsó lehetőség meglátogatni a vásárokat és megcsodálni a szobrokat. Sajnos ezen a ponton már napok óta esett az eső, így nehéz volt meggyújtani a fából és papírmaséból épült szobrokat és monumentumokat. Abban a pillanatban, hogy pár percre elállt az eső a helyiek siettek, hogy egy kis olaj segítségével meggyújtsák a szobrokat és elindítsák az utolsó mascleta-t. Sajnos az eső sok mindent elmosott, de azért láttunk pár égetést és egészen érdekesek voltak.
Másnap hajnalban indultunk Alicante-ba vonattal, addigra szinte már semmi nem maradt a késő esti ünneplésből és monumentum égetésből, nagyon jó munkát végeztek a szervezők. Alicante-ban egy kicsit jobb idő volt, meg tudtuk látogatni a helyi várat, ami megint csak sokkal nagyobbnak bizonyult, mint gondoltam és nagyon jó karban tartották.
A vár megmászása után bejártuk a gyönyörű tengerparti sétányokat és ebédeltünk egyet. Egy érdekes dolog, amit minden városban megfigyeltem és különösen igaz volt Alicante-ban, hogy a térségben mennyire értékelik és óvják a hatalmas árnyékot adó fákat. A sétányokon mindig voltak ilyen óriási fák és ezek kifejezetten széppé és kellemessé tették szerintem a sétányokat.
Az utolsó héten már egészen otthonosan mozogtam a műhely raktárában. Oscarral sokszor csináltunk kisebb leltárazásokat és készlet egyeztetéseket. Többnyire olyan alkatrészeket és termékeket szűrtünk ki, amelyekre régen nem volt igény. Emellett gyűjtöttük és rendszeresen elküldtük a gyárnak a hibás alkatrészeket, amelyeket ki lehet elemezni a termékek minőségének fejlesztése érdekében.
Ezekben az utolsó napokban még próbáltuk kihozni a maximumot az ott töltött időnkből. Volt lehetőségünk megnézni a helyi bazilikát és felmászni a rettentő magas templom tornyába, ami szinte egy kis hegymászással és barlangászással ért fel és arra törekedtem, hogy kipróbáljak minél több helyi ételkülönlegességet mielőtt haza megyünk.
A sok helyi íz mellett néha azért vágytunk ismerősebb ízekre is, így volt este, amikor házi paradicsomlevest csináltunk. Az otthoni főzés fejtörést okozz egy picit, mert arra jöttünk rá, hogy sokkal több magyar ételhez kell tejföl, túró és egyéb nálunk hétköznapi alapanyag, mint gondoltuk, amikből Spanyolországban egyáltalán nincs. Az utolsó napokra szervezett kirándulás az igazgatóhelyettessel és a cserediákokkal sajnos elmaradt az időjárás miatt.
Az utolsó nap a munkahelyen. Búcsúzkodunk a munkatársaktól, mindenki nagyon kedves, mintha egy régi kollegát búcsúztatnának. Érdekes tapasztalat volt itt dolgozni és nagyon kellemes volt itt élni. Egyszer szívesen visszajönnék egy naposabb hónapban, vagy akár itt dolgozni a jövőben. Annak ellenére, hogy mennyi mindenben különböznek a szokások, az emberek mentalitása és az élet sok aspektusa, ez egy nagyon kellemes egy hónap volt számomra és örülök, hogy eljöttem.