Élménybeszámoló ERASMUS+
Erasmus+ Írországban
2018 nyarán az Erasmus program keretein belül sikerült kijutnom Írországba. Az iskola megnyert egy pályázatot, és én is a szerencsés kiválasztottak közé kerültem hét diákkal együtt. Természetesen elfogadtam a lehetőséget, mert ez egy kihagyhatatlan és ugyanakkor meg nem ismétlődő ajánlatnak tűnt. És nagyon örülök, hogy lehetőségem nyílt egy ekkora élményben részt vennem.
Az iskolába párszor szerveztek találkozókat, amelyeken megbeszéltük az utazás részleteit ezen kívül sok mindenről e-mailben tájékoztattak. Az utazás előtt két héttel derültek ki részletek, de nem tudtunk pontosan mindent, mint például, hogy melyik részlegen fogunk dolgozni.
2018. július 18-án repültünk Írországba kora délelőtt. Mivel még ezelőtt nem repültem, és nem is voltam távol ennyit az otthonomtól, és egy idegen országba utaztam, éppen ezért egy kicsit félelmetesnek tűnt, de ugyanakkor egy remek lehetőségnek is.
Dublin
Kora délután érkeztünk meg Dublinba, ahol busszal mentünk tovább a szállásra. Mivel előre lehetett tudni, hogy egy Youth Hostel-ban fogunk megszállni, nem voltak nagy elvárásaim, de ahhoz képest elég rendben volt a szállás. Három lánnyal kerültem egy szobába, akikkel együtt mentünk, és már az első naptól kezdve jól kijöttünk egymással. Szerencsére volt külön fürdőszobánk, mert sok másik szobában nem volt, és emeletenként voltak közös fürdők. Természetesen a szállás legfelső szintjén volt a szobánk, ahová a csomagokkal elég nehéz volt feljutni.
 |
Első nap
Első nap tettünk közösen egy sétát a városban, és megnéztük a Trinity College-t, ami Írország legrégebbi egyeteme. Utána egyénileg felfedezhettük a várost, szóval én és az egyik barátom felfedeztük Írország híres bárjait. Egy nagyon jó hangulatú bárba tévedtünk be, élő zene ment, és a pultosok is nagyon kedvesek voltak. Utána tettünk egy sétát és találtunk egy kisebb parkot, ahol elücsörögtünk egy pár órán keresztül. Később visszamentünk a szállásra.
Második nap
Második napon elmentünk a St. Patrick székesegyházba, majd a Guinness Storehouse-ba, ami több emeleten van kialakítva, és betekintést nyerhettünk a sör elkészítésébe. Sok lépcső és emelet megtétele után a legfelső szinten, gyönyörű panorámával egybekötve végül megkaphattuk jól megérdemelt Guinness sörünket. Ezután újabb szabad foglalkozás következett, amely során mi elmentünk sétálni a városba, megebédeltünk majd találtunk egy gyönyörű, óriási parkot. A park közepén egy tó állt, sok paddal körülvéve és szerencsére kellemes időjárás is volt azokban a napokban, ezért élvezni lehetett a napsütést és órákig gyönyörködni lehetett a park szépségében.
 |
Az esti órákban találkoztunk a többiekkel és elmentünk egy közös vacsorára. Az előtte lévő napokon ugye magunknak kellett intézni az étkezéseket, de ugyebár az iskolától mindenki kapott 300 Eurót és ebből ezt tudtuk finanszírozni. Mindenki jól megvacsorázott, utána mi továbbindultunk és már többen is csatlakoztak hozzánk egy bárban. Ott elbeszélgettünk, jobban megismertük egymást, és új barátságok is köttettek. Majd késő este visszamentünk a szállásra.
Harmadik nap
A harmadik nap reggelén meglátogattuk a Jameson gyárat, ahol megismerkedhettünk annak történetével és gyártásával, majd meg is kóstolhattuk Írország híres whisky-ét. Újabb szabad foglalkozás következett, mi pedig az új barátainkkal újra ellátogattunk az előtte napon felfedezett parkba. Mivel ez egy nagy területen fekszik, nem volt időnk az egész parkot körbejárni előző nap, ezért visszamentünk.
Később délutáni órákban találkoztunk a többiekkel, és együtt vonattal elmentünk a Howth félszigetre, egy kikötővárosba, ahol néha fókákat is látni lehet. Az idő mondjuk nem volt túl kellemes, de ennek ellenére gyönyörű látvány fogadott minket, mivel mióta Írországba érkeztünk ez volt az első alkalom, hogy víz közelében voltunk. Tettünk egy sétát, szerencsénkre egy fókát is láthattunk, de a hideg és eső miatt hamar visszaindultunk Dublinba. Mivel este már mindenki nagyon fáradt volt, egyből visszamentünk a szállásra. És mivel másnap indultunk a Hotelba, inkább pihentünk.
Itt véget ért a Dublinban töltött idő. Ugye ez a pár nap a szórakozásról, nézelődésről, a város felfedezéséről szólt. Nekem főleg az tetszett, hogy nem csak kötelező programokból állt ez a pár nap, és jártuk egymás után a különböző múzeumokat és hasonlókat, hanem sok szabad program is állt a rendelkezésünkre és egyénileg felfedezhettük a várost. A közös programok is nagyon jók voltak, olyanok is, amelyek a mi korosztályunk érdeklődését is felkeltik. Én személy szerint nagyon élveztem ezt a pár napot, mondjuk, kicsit kevésnek tartottam, lehetett volna hosszabb is ez az időszak. Dublin egy gyönyörű város sok szép és érdekes hellyel, amelyeket érdemes megnézni.
 |
 |
Irány a munka
A következő napon egy nagyon hosszú utazás előtt álltunk. Kora délelőtt elindultunk a buszmegállóhoz. A buszút körülbelül 4-5 óra hosszú volt, ami nem volt túl kellemes, de kibírható volt. Miután leszálltunk a buszról, vártuk a transzfert, mert a Hotelből küldtek értünk buszt, szóval megint egy másfél-két órás utazás következett.
A szálloda felé közeledve már mindenki kíváncsian várta, hogy milyen lesz, és, hogy hogyan is fog kinézni ez a dolog. Amikor odaértünk a szállodához, egy gyönyörű látvány fogadott. A hotelből pont az óceánra és a hegyekre nyersz rálátást.
Egy megbeszélés következett egy helyi managerrel, aki magyar volt és ő mondta el, hogy ki melyik részlegre fog kerülni és mit fog dolgozni. Emellett megkaptuk az első heti beosztást, és többen a munkaruhát is.
Engem a Hotel bár lounge-jába helyeztek el. Ennek az elején nem igazán örültem, kicsit meg voltam ijedve, mert nem igazán éreztem magaménak ezt a területet.
Ezután meghívtak minket egy vacsorára, de előtte elfoglalhattuk a szállást. Előre fel lett rá hívva a figyelmünk, hogy ne várjunk túl sokat, ez ugye a dolgozóknak fenntartott szállás.
A valóság
Na, igen, az egy dolog, de erre nem számítottunk. Amikor megláttuk, hogy hol fogunk eltölteni 1-2 hónapot, nem voltunk túl boldogok. Hatan lányok egy szobába kerültünk, de ugye ez 2 szoba volt, egy ajtóval elválasztva. Két lány az elülső szobába foglalták el helyét, mi négyen pedig a másodikba. Egy velünk érkezett fiú ugyan abban a házban lett elszállásolva, az egyik barátom pedig egy másik házban, kicsit messzebbre tőlünk.
Egy elég rossz állapotban lévő szobáról van szó, amibe szinte alig volt valami csak három darab ágy, egy asztal és egy szekrény. A falak elég rossz állapotban voltak, egy festést mondjuk elviselt volna, és ráadásul néhány helyen még penészes is volt. Elvileg ki lett takarítva a szoba, mielőtt mi megérkeztünk, de nem igazán látszódott. A ház többi része sem volt túl jó állapotban, mint később kiderült. A szobánkkal szemben volt található a mosókonyha (nevezzük így), ahol kettő darab mosógép és kettő darab szárítógép volt található.
A valóság II
A folyosó végén volt található a közös konyha, amit általában az emberek nem tudtak rendben tartani, viszont nem igazán használtam személy szerint, csak maximum a vízforralót. Ha a fürdőszobát szerettük volna használni, akkor fel kellet menni egy emeletet, ott volt egy (ha szabad volt). A második emeleten volt három is. Mi mindig felmentünk a második emeletre, mert az elsőn általában foglalt volt.
Természetesen a fenti három fürdőből csak kettőt lehetett használni, mert az egyik nem működött rendesen. A másik kettő sem volt az igazi. Arról ne is beszéljünk, hogy sokan a WC kefe használatával se voltak tisztában. Sokszor még WC papír sem volt. De ez az ára annak, ha többen éltek egy házban. A zuhanyzók áztak az első emeletre, és átázott a mennyezet.
Na de térjünk vissza a nap folytatásához. Este meghívtak minket vacsorára, ahol teleehettük magunkat szerencsére, mert a következő 1-2 hónapban elég rosszul jártunk étkezés szempontjából. Főleg, hogy a napi 3 étkezés helyett csak 2 volt. A jól megérdemelt étel után körbevezettek minket a hotel többi részén. Utána fáradtan, és kissé csalódottan, de legalább telehassal lefeküdtünk aludni.
Egy szombati napon érkeztünk a szállodába és mivel többen közülünk csak hétfőn kezdtek el dolgozni a többiek pedig kedden ezért még rendelkezésünkre állt egy szabad nap.
A hotel
A hotel egy körülbelül 500 hektáros területen áll, erdővel és vízzel körülvéve, ezért sok szép helyet láthattunk. Különböző séta útvonalak vannak a területen, ezért másnap mi el is indultunk nézelődni. De előtte elmentünk reggelizni. 11 órakor volt reggeli, ahol azt az ételt fogyasztottuk, amit a vendégek hagytak meg. Választhattunk egy pár ételből, mint például tojás vagy bacon, különböző felvágottak, müzli stb. Volt egy külön épületben kialakított úgynevezett „canteen”, ahol a dolgozók elfogyaszthatták a reggelit és a vacsorát. Később ugye elmentünk sétálgatni, és pihenéssel töltöttük a napot. Másnap kezdődött a munka.
Én délután kezdtem a munkám azt hiszem 2 vagy 3 órakor és zárásig voltam bent. Egy magyar lány tanított be, szóval könnyű dolgom volt. Meglepően sok magyar dolgozik abban a hotelben, a takarítás 90%-a magyar, a konyhán is elég sokan vannak és ugye a Spa-ban is voltak egy páran.
Az első munkanap
Az első munkanapomon nem voltam túl boldog, még ugye furcsa és idegen volt számomra minden. Én hátul a konyhában voltam elhelyezve, ahol több dolgot is kellett csinálni. Az egyik feladatom az evőeszközök rendbetétele volt. A frissen, ”tisztán” érkezett evőeszközöket külön kellett válogatni, a kanalakat és villákat egy úgynevezett evőeszköz szárítóba kellett rakni, majd csoportosítani őket a helyükre, a késeket pedig egyesével kipolírozni.
Ezen kívül a bárból és az étteremből beérkező összes pohár elrendezése, ezeket be kellett tenni egy pohár mosóba, majd azokat is egyesével eltörölgetni. Közben ugye folyamatosan jöttek a rendelések, ezekkel is foglalkozni kellett. Ugye elő kellett készíteni ezeket, ezalatt azt értem, hogy nekünk tudni kellett, hogy melyik ételhez adunk kenyeret, vajat stb., majd ezeket tálcán kivittük és a pincérek elvették tőlünk, majd a vendégek elé tették (ez azonban sokszor nem valósult meg, többször ezt is nekünk kellett elintézni, pedig nem a mi dolgunk volt).
Mi ugye nem vehettünk fel rendeléseket, ilyen esetekben szólni kellett egy pincérnek. Emellett a konyhába elő kellett készíteni a tányérokat, nekünk kellett a vajat megcsinálni, és még sok más dolgot is.
A mindennapok
Az esték voltak a legnehezebbek, mert nagyon sok vendég volt, rohanás volt és sok mindent kellett gyorsan és pontosan csinálni. Mivel jó munkatársakkal voltam körülvéve (persze volt pár kivétel), és a legtöbbjük segítőkész is volt, ez sokszor megkönnyítette a dolgomat. Persze kellett egy pár nap mire belejöttem ezekbe a dolgokba, meg ugye sok mindenre oda kellett figyelni.
A kezdetekben nem egyedül csináltam mindent, ketten, hárman is voltunk hátul. Ezen kívül volt egy állandó ember, aki az evőeszközöket és a poharakat csinálta, ha pedig ő nem volt, akkor magunk között felosztottuk, hogy ki mit csináljon.
Az első pár nap elég nehéz volt, és ugye fizikailag és lelkileg is megterhelt voltam, kellett egy kis idő mire kezdtem jól érezni magam. Kezdtem jobban megismerni a körülöttem lévő embereket, új kapcsolatokat kiépíteni és a munkát is megszeretni. Közben ugye egyre jobban jóba lettem azokkal az emberekkel, akikkel kimentem Írországba, olyanok voltunk, mint egy kisebb család.
Első héten miután megérkeztünk volt egy party is a dolgozóknak, a hotel melletti kis faluban, egy kocsmában, ami hát nem volt nagy durranás, de lehetőségünk volt még jobban megismerni az embereket, és ez egy kiváló alkalom volt rá.
Szabadnapok
Hetente két alkalommal volt szabadnapunk, amit én általában pihenéssel töltöttem, mert eléggé el voltam fáradva, vagy esetleg a környéken sétálgattunk, vagy ha valamire szükségünk volt, akkor elmentünk vásárolni. Ugye már említettem, hogy napi két étkezés volt, a vacsora az délután 5 órakor volt. Minden héten ugyan az volt a vacsora és ezek közül is csak pár volt, ami egész jó volt, valamelyiket nem szívesen ettük meg. A jóból is persze csak keveset adtak. De én szerencsére a konyhán dolgoztam, szóval sokszor ebből nem volt probléma.
Élet Írországban
A vásárlással az volt a probléma, hogy csak taxival lehetett bárhova is elmenni, a közeli faluban egy kisbolt volt, ami elég silány készlettel rendelkezett, a legközelebbi város pedig félórányi útra volt taxival.
A taxi pedig nem volt valami olcsó mulatság, csak ha többen mentünk és így be tudtunk vásárolni. Azt pedig elég nehéz volt megszervezni, hogy többen tudjunk menni, mivel sosem fordult elő, hogy mindannyiunknak egyszerre legyen szabad napja, és valaki délelőtti műszakban volt, valaki pedig délutántól estig.
Ezt mondjuk mindannyian hiányoltuk, hogy lehetett volna úgy szervezni, hogy legalább hetente egyszeri alkalommal vagy kéthetente mindannyian ugyanazon a napon legyünk szabadok. Az elején közös programok is voltak ígérve, mint hogy együtt elmehetünk kajakozni, Spa napot is tartanak nekünk, és hogy lesz olyan, amikor közösen lesz szabadnapunk, amelyből nem sok valósult meg.
A mosással az volt a helyzet, hogy az lett ígérve, hogy hetente kapunk egy bizonyos összeget és mosókapszulát, hogy ki tudjuk mosni a ruháinkat. Ez első héten meg is valósult. A második héten többszöri kérés után újra kaptunk valamennyit. Majd az utána lévő hetekben többszöri kérés után semmi nem történt, ezért ezt a saját pénzünkből oldottuk meg.
Telik az idő
Ahogy telt az idő egyre jobban kezdtem megszeretni a helyet, és jól érezni magam, és új barátokat is szereztem, magyarokat és külföldieket egyaránt. A házban, ahol laktunk ott is voltak egy páran, akikkel jókat lehetett beszélgetni, és más házakból is megismerkedtünk emberekkel. Főleg, hogy ugye különböző részlegeken dolgoztunk, ezért a mások részlegén dolgozó embereket is szerencsénk volt megismerni. Néha elmentünk többen ebédelni a közeli faluba, vagy néha előfordult, hogy el tudtunk menni közösen vásárolni.
Csak teltek és teltek a napok és már azon kaptuk magunkat, hogy akik egy hónapra jöttek lassan mennek haza. Számomra elég gyorsan telt az idő, voltak nehezebb és könnyebb napok is.
Elérkezett az a nap, amikor többen közülünk hazamentek 1 hónap után. Hárman maradtunk a második hónapra. Én egyelőre ott maradtam a szobában egyedül, de úgy volt megbeszélve, hogy később átkerülök egy másik házba, az egyik barátommal egy szobába. Elég rossz volt, hogy elmentek a többiek, mint már említettem olyanok voltunk, mint egy kis család.
Még egy hónap
A második hónapban ugye már fizetést is kaptunk, ez hetente történt meg és szerencsére ez működött is rendesen, nem voltak vele problémák. Minden nap déltől este 10-ig dolgoztam és emellett volt három szabad napom. Így elég elviselhető volt. Naponta fél óra szünettel.
Egy héttel később többen is hazamentek, vagy elmentek a dolgozók közül is, és így elég kevesen is maradtunk. Hátul egyedül maradtam a konyhában, de a vendégek is megcsappantak, szóval sokszor elég volt egy ember oda. Ha pedig kellett, akkor segítettek.
Miután sokan elmentek, eleinte elég nehéz volt hozzászokni, és ugye még egyedül is maradtam a szobában. De utána nem sokkal szerencsére átköltöztem egy másik házba. Ebben a házban kicsit jobbak voltak a körülmények, mint az előzőben, de szerintem ehhez hozzájárult az is, hogy sokan elmentek. A fürdőt csak hárman használtuk, így az tisztán volt tartva, viszont a konyhában elég rossz körülmények uralkodtak.
Vége
Több barátságot is köttettünk ez alatt az idő alatt, szóval sosem unatkoztunk. Egy nehéz nap után jól jött egy kis kikapcsolódás is. A munkát is megszerettem és a helyet is, csak kellett egy kis idő.
Az utolsó napokban lehetőségünk nyílt arra, hogy elmenjünk kajakozni, egy ottani dolgozó segített ennek a megszervezésében, szóval megragadtuk az alkalmat. Emellett az utolsó napunkon még egy búcsúvacsorát is elfogyaszthattunk az étteremben. Az utolsó napokban felajánlották, hogy ha szeretnék, akkor maradjak ott hosszabb időre. De egyelőre nem fogadtam el ezt az ajánlatot, ha úgy alakul lehet, egyszer visszamegyek.
A hazautunk is elég zökkenőmentesen alakult, mert előre meg volt szervezve. Volt olyan kedves egy ottani dolgozó, hogy kivitt minket a vonatállomásra. Utolsó napunk eseménytelenül telt még utoljára tehettünk egy sétát Dublin városában, pihentünk egyet, majd hajnalba felszálltunk a repülőre.
Összességében, a negatív dolgok mellett egy felejthetetlen élményben volt részem. Nagyon örülök, hogy kijuthattam ebbe az országba, ez egy örök emlék marad. Gyönyörű ország, sok új emberrel ismerkedtem meg, gyakorolhattam kicsit a nyelvet, fájó szívvel hagytam ott ezt a helyet.
 |