– Az intézmény 2014. november 25.-én szakmai napot szervezett az egészségügyi és szociális ágazathoz tartozó szakmai elméleti és gyakorlati oktatói számára. Mi adta a program apropóját, milyen elgondolásokkal szervezték a programot?
– Tanulóink gyakorlatainak szervezése közben többször ütköztünk átjárhatatlannak tűnő falba. Tanulóinkat nehezen fogadták a potenciális gyakorló helyek. Arra a következtetésre jutottunk, hogy iskolánkat közelebbről meg kell ismertetnünk a gyakorló intézményekkel, be kell mutatnunk az itt folyó munkát. Természetesen nem elhanyagolható azon szándékunk sem, hogy hosszútávon újabb intézmények kerüljenek a partnereink közé. Célunknak megfelelően hívtuk meg vendégeinket kórházakból, országos intézetekből, klinikákról, gyógyintézetekből, rendelőintézetekből, magánrendelőkből, gyógyszertárakból, mentőszolgálattól, gyógyfürdőkből, idősek otthonából, szociális otthonokból, gondozóintézetekből, bölcsődékből országszerte. Ezen helyeken nagyobb létszámban gyakorolhatnak tanulóink, vagy szeretnénk, ha befogadnák tanulóinkat a magas szakmai/oktatói színvonal biztosítása érdekében. A közel száz meghívott szinte kivétel nélkül elfogadta meghívásunkat, vagy jelezte, hogy most nem tud részt venni, de üdvözli kezdeményezésünket.
– Milyen előadásokkal, programokkal várták a meghívottakat?
– Az iskola rövid bemutatása után Rauh Edit a GYEMSZI EFF megbízott főigazgató-helyettese „Az egészségügyi és szociális szakmacsoport gyakorlatorientált képzéseinek problematikája, jövőkép” címmel tartott előadást. Bemutatta a 2011-2014 között megtett fejlesztési lépéseket. Majd megfogalmazta, hogy a kezdeti lépésekhez képest korrekciót kell végrehajtani a korábbi döntésekből adódó, hatékonyság szempontjából rossz gyakorlatok területén.
A főigazgató-helyettes asszony előadása után kollégáim (Varga László igazgatóhelyettes és Strausz-Kiss Dezdemóna gyakorlati oktatásvezető) bemutatták az iskolában folyó munka nehézségeit és eredményeit. Varga László bemutatta a duális képzés elvárásait, az elméleti és gyakorlati képzés arányait szakképesítésenként. Ezután kitért arra, hogy az egészségügyi és szociális képzésekben ennek milyen következményei vannak, lesznek a kerettantervben megadott óraszámok függvényében. Strausz-Kiss Dezdemóna bemutatta a szakmai gyakorlatok szervezésével kapcsolatos teendőket és nehézségeket. Előadásában rávilágított arra, hogy a külső gyakorlati helyek többsége – saját hibáján kívül – nem ismeri a kerettantervi és a duális képzés adta elvárásokat, a szerződéskötés feltételeit. Kiemelte, hogy iskolai elméleti, demonstrációs termi és a külsős szakmai gyakorlati óraszámok arányai azt mutatják, hogy a tanulóink gyakorlati képzése elsősorban rajtuk – külső gyakorlati képzőhelyek – múlik.
– Hogyan látták a problémákat a ’megszólított’ gyakorlati helyek?
– A meghívottak közül többen is szívesen osztották meg velünk gondolataikat, véleményüket. Kovácsné Schmid Mónika, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház – Rendelőintézet oktatási csoportvezetője elmondta, komoly vívmánynak tekintik, hogy intézmény elérte az iparkamarai akkreditációs folyamat során, hogy a 13. évfolyamos egységes követelmények miatt ne szakokra, hanem modulokra akkreditálják az intézményt.
Schilling Magdolna, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet ápolási igazgatója megemlítette, hogy felismerve a problémákat – elméleti tudás hiánya, motiválatlanság – az intézmény igen gyorsan saját erőből demonstrációs termet rendezett be.Emellett kinevezett még egy gyakorlott intézményi szakoktatót.
Mindannyian kiemelték, és pozitívan értékelték azt az őszinte kapcsolatot, amely a szakközépiskola és a gyakorló helyek között kialakult.
– Elméleti tudás hiánya, motiválatlanság… Nem gondolja, hogy kissé sötét képet festettek a tanulókról, a jövő egészségügyi dolgozóiról?
– Nehéz a kérdés egyértelmű megválaszolása. Arányi Éva kolléganőm fejtegette ezt a problémát előadásában. Ezen motiválatlanság, tudáshiány éppen eredhet a kerettantervi követelményekből. Minden 13. évfolyamos egészségügyis tanulónak ugyanazt kell tanulnia, ugyanazokon a szakmai gyakorlatokon kell részt vennie. Nyitott a kérdés: vajon jobb szakember lesz-e az a fogászati asszisztens, aki megtanulja a beöntés, gyomorszondázás, katéterezés technikáját, majd elmélyíti tudását a szociális otthoni és belgyógyászati, sebészeti, gyermekosztályos és traumatológiai gyakorlaton? Amit nem szabad elfelejtenünk: felnőttekkel dolgozunk. Nem tudunk és nem is akarunk változtatni azon a tényen, hogy az érettségi utáni tanulóink már kialakult személyiséggel érkeznek hozzánk, nehezebben alakíthatók, „nevelhetők”, ők a „Z” generáció tagjai. Mindazonáltal iskolánk Etikai kódexet vezetett be a tanulói számára az írott és íratlan szabályok betartása érdekében a külső szakmai gyakorlatokra. Fontosnak tartjuk, hogy a szakmai gyakorlatok megkezdése előtt és során kerüljön sor a félelmek feloldására, minden kérdés ott és akkori megválaszolására, az érdeklődés felkeltésére, az általános viselkedési kultúra kialakítására, tanácsadásra.
– Hogyan értékeli Ön a szakmai napot?
– Iskolánk kezdeményezése igen pozitív visszhangot kapott. Így mindenképpen folytatjuk az elkezdett szakmafejlesztési, gyakorlóhelyekkel való szorosabb együttműködésre vonatkozó munkát. A szakmai napot évente meg kívánjuk tartani. Már döntöttünk arról, hogy a tavasz folyamán a nem egészségügyi szakok számára is megszervezzük ezen programot. Örömmel tölt el, hogy Rauh Edit főigazgató-helyettes asszony felvetette annak lehetőségét, hogy létrejöjjön egy országos szintű szakmai műhely az ápoló képzés megújításáért, amely fejlesztési programnak a META – Don Bosco Szakközépiskola adná a szakmai hátteret.
– Köszönöm a beszélgetést.
