Az utazás előtti napokban már nagyon izgultam, hogy milyen lesz ez az 1 hónap a családom, barátaim és a megszokott környezetem nélkül. Ez volt ez első hosszabb távú utazásom. 2020. február 8-án az iskola előtt találkoztunk hajnali 2-kor. Elbúcsúztunk szeretteinktől majd busszal elindultunk Bécsbe ahol a repülő indult. Szerencsére minden rendben volt az úton gyorsan kiértünk a repülőtérre. Repülővel indultunk tovább Bécsből Madridba, majd onnan La Palma-ra. Már a repülőgépből láttuk a szigetet leszállásnál és már akkor tudtuk, hogy életünk egyik legszebb és legmeghatározóbb élményében lesz részünk.
 |
A reptéren pár iskolás tanuló és egy tanárnő várt minket nagyon kedvesen és boldogan köszöntöttek minket. Ők vittek el minket a szállásra, de útközbe megálltunk pár gyönyörű kilátónál. Mikor megérkeztünk a szállásra körbevezettek minket és lepakoltuk a bőröndjeinket, majd tettünk egy kis sétát a városba. A San José kollégium területén lévő kis templomhoz tartozó apartman lakásban voltunk elszállásolva, hamar belaktuk és szerettünk ott lakni jó volt a kilátás meg tetszett, hogy azért külön voltunk a többi ott lakó diáktól. A szállásnak volt sportpályája, konyhája, étkezője, könyvtára, edzőterme, játszótere. Főztek, mostak ránk és nagyon kedvesek voltak hozzánk. Hamar összebarátkoztunk az ottani diákokkal akikkel később elég szoros barátságokat kötöttünk.
 |
Az első napokban bekellett járnunk a helyi iskolába, ott már páran ismertek minket vagy személyesen vagy csak hallásból. Ebben az iskolában is 2 éves képzések volt az autószerelőtől kezdve a sporttagozatig számos szak volt. Az iskola előtt hatalmas banán kert volt és ellehetett látni a bejárattól az óceánig. Bemutatkoztunk az ott tanuló diákoknak, megmutattuk Magyarországot meséltünk nekik, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk.
 |
A harmadik iskolai tanítási napon elmentünk a sporttagozatos diákokkal kirándulni a Ruta de los Volcanesre. Korán reggel indultunk busszal. Mikor leszálltunk a buszról nagyon hideg volt de a kirándulás végére nagyon meleg lett. 25km-t kirándultunk a hegygerincen csodálatos kilátással. 5-6 órát kirándulhattunk amíg megérkeztünk Fuencaliente városába. Az ezt követő napokban sokat kirándultunk és járkáltunk a városban. Barátaink rengeteg új helyet mutattak meg ahova érdemes volt elmenni. Megpróbáltunk felmenni a csillaglesőhöz is ami egy nagyon meredek szerpentines hosszú úton visz végig, de felfele félúton elfogyott a benzinünk mindkét autóból így kénytelenek voltunk visszafordulni. Majd feltankolva tovább mentünk bejárni a szigetet.
 |
 |
A munkahelyünk egy másik városban volt, San Pedro-ban, egy hatalmas edzőterem, uszódától kezdve konditeremig minden volt. Külön részleg volt kialakítva a gyerekeknek is és voltak olyan dolgozók akiknek az volt a feladatuk, hogy amíg a szülők edzenek addig vigyázzanak a gyerekekre. Nagyon szerettünk oda járni, hétköznap mindennap kellett mennünk 2-3 órát edzeni, a nap többi része szabad volt. Részt kellett venni az órarendben szereplő órákon. Voltunk spinningen, aerobikon, funkcionális edzésen, és még rengeteg különféle órán, de mégis a kedvenc az aqua fitness volt ahol idős emberekkel mai népszerű zenékre csináltunk feladatokat, fogócskáztunk és fröcsköltük egymást, hamar megszerettek minket az idősek is hiába nem tudtunk velünk spanyolul beszélgetni. Az edzőt aki a mentorunk volt nagyon szerették mind az ott dolgozók, mind az edzőterembe járó emberek és mi is. Nagyon segítőkész volt, vidám és látszott rajta, hogy szereti a munkáját.
 |
Egy karnevál sorozatba vettünk részt. Voltunk futó versenyen helyi diákokkal, parókában kellett futni. Majd este parókás party volt a parton. A part ilyen központi bulizó hely volt azokban a hetekben. Volt farsangi beöltözős este, majd ami a legnagyobb esemény volt ott az a Los Indianos. Több mint 80 ezer ember öltözik be fehér hagyományőrző ruhákba és az egész városban hintőporral szórják egymást az emberek. Barátainkkal rengeteg programot szerveztünk voltunk közösen kirándulni, sportolni, bulizni, strandolni, karneválozni, vásárolni a különböző jelmezeket. Szerencsémre én kint töltöttem a születésnapom szóval lehetőségünk volt a rengeteg barátunkkal azt is együtt tölteni. Nagyon kedvesek és barátságosak az ottani emberek rögtön segítettek nekünk amiben csak tudtak és elég jól beszéltek angolul. Utolsó napunkat egy másik városban lévő koncerttel zártuk. Majd nagy nehezen elbúcsúztunk mindenkitől és megbeszéltük, hogy biztos, hogy még visszajövünk egyszer erre az elképesztő örök tavaszú szigetre.
 |
 |
Hatalmas élményekkel gazdagodtunk, a végén már hazajönni se akartunk. Nagyon megtudja változtatni az ember világképét egy ilyen hely és egy ilyen utazás. Itt mindenki nyugodt, vidám és kedves. Nagyon szépen köszönjük ezt a lehetőséget és élményt amit ott szereztünk valamint azt a szakmai és nyelvi tudást amit sikeresen fejlesztettünk ebben az egy hónapban. Remélem Te is jelentkezel és minimum ugyanilyen jó élményeket szerzel mint Mi!