Élménybeszámoló Erasmus+
Erasmus+ Írországban
Egy hétköznap délután Kiszlingstein Éva tanárnő keresett telefonon. Elmondta, hogy van ez a lehetőség és én vagyok az egyik tanuló az osztályából, akit szeretne elküldeni. Nagyon megörültem ennek a lehetőségnek, és alig vártam, hogy induljunk. Pár megbeszélés előzte meg az utazásunkat, ahol információkat kaptunk a programról, de nem minden úgy alakult, ahogy az meg volt beszélve… A szállásért és az utazásért nem kellett fizetnünk. Előzetes információk alapján a napi 3 étkezésünk is megoldott lett volna. Emellett pedig kaptunk 300 euro költőpénzt.
2018. július 18.-án indultunk útnak 8-an Siptár Ágnes tanárnővel a Budapesti repülőtérről. Kora délután már Dublinba is voltunk, ahol elfoglaltuk a szállásunkat. Kipakolás után közösen indultunk városnézésre. Megnéztük a Trinity College-t utána pedig elsétáltunk a Temple Bar-ba. A Temple Bar-ban található a pubok Kánaánja, az egy négyzetméterre eső kocsmák száma a világon itt a legmagasabb. A Temple Bar leghíresebb pubjai a Gogarty’s, a Fit’s Simons és maga a (THE) Temple Bar. Kb minden ház aljába található egy bár és nagyon sok az utcazenész. Nagyon hangulatos kis hely, de esténként annyian vannak, hogy nem lehet megmozdulni.
Trinity College: Írország legrégebbi egyeteme a Trinity College. A volt Parlament épülettel átellenben található. Az egyetem egy korábbi kolostor épületében kezdte meg munkáját 1592-ben, Erzsébet királynő parancsára. Megnyitásának célja a katolikus tanokkal szembeszálló, jól képzett írországi protestáns értelmiség kinevelése volt. 1793-ig az egyetem épületébe nem léphettek be katolikusok, Ezután az intézmény törvényei ezt megengedték, de a Katolikus Egyház saját híveinek 1970-ig nem engedélyezte az egyetem látogatását. Nők csak 1903-ban nyerhettek felvételt, korábban, mint sok más angliai felsőfokú iskolában. Az egyetem leghíresebb hallgatói közé tartozott: Jonathan Swift, Theobald Wolfe Tone, Oscar Wilde, John Millington Synge, Samuel Beckett, Mary Robinson és Mary MacAleese, Írország egykori köztársasági elnökasszonyai. A főbejárat előtt az egyetem másik két híres hallgatójának Oliver Goldsmith drámaírónak és Edmund Burknek a szobra áll.
Második nap
Második napunkon ellátogattunk a dublini várba, a St. Patrick székesegyházba és a Guinness Storehouse-ba. Nekem a vár annyira nem tetszett, közelébe se ér a Budai várnak.
A Székesegyház viszont gyönyörű és nagyon jó interaktív programokat lehet bent kipróbálni. Ezekkel a programokkal még azok számára is érdekes, akiket egyébként annyira nem vonz a templomok világa, és a gyerekek számára is élvezhetőbb a városnézés. A St. Patrick’s katedrális méretei lenyűgözőek. A 90 méter hosszú épület Írország leghosszabb temploma. 45 méter magas tornya pedig az ország legtöbb harangból álló együttesét rejti. A katedrális eredeti, 1191-ből származó konstrukciójából sajnos nem sok maradt meg, egy XIV. századi tűzvészben csaknem teljesen elpusztult. A XIX. században készült padlózat ugyanolyan kerámia, mint a Christ Church-katedrálisé.1320-tól itt működött Írország első egyeteme, később Cromwell katonái az oldalhajót istállónak rendezték be. A katedrálisban nyugszik Jonathan Swift, aki harminc éven keresztül volt a székesegyház főesperese.
A Guinness Storehouse volt a kedvencem a programok közül. Hatalmas látogatóközpontot építettek a gyár köré, amit 2 óránk volt körbejárni, de szerintem kevés volt rá ez az idő. Bemutatták a Guiness történetét, betekintést nyerhettünk a sörfőzés rejtelmeibe és a nagyon finom söröket kóstolhattunk meg. Este pedig közösen mentünk el vacsorázni egy nagyon hangulatos ír étterembe, ahol nagyon finomakat ettünk és ittunk.
Harmadik nap
Harmadik napi programunk a Jameson látogató központ volt, ami lényegesen kisebb és sokkal családiasabb hangulatú volt, mint a Guiness. Itt egy vezetett túrán vettünk részt, a végén pedig kaptunk egy kóstolót. Személy szerint nem szeretem a whisky-t így annyira nem nyerte el a tetszésemet. Este pedig ellátogattunk a Howth kikötőbe, ahol fókákat néztünk. Sajnos az időjárás nem kedvezett nekünk, ezért egy rövid séta után indultunk is vissza. De ettől függetlenül nagyon hangulatos kis hely és nagyon kedvesek az emberek is.
Ezeken a szervezett programokon kívül természetesen szabadidőnk is volt. Nagyon sokat kirándultunk, vásároltunk és ettünk-ittunk Klaudiával és Tomival. Én annyira nem szeretem a nagyvárosi életet, így ez a 4 nap pont elég volt Dublinból. Nagyon szép helyen fekszik ez a város, de nagyon koszos és nagyon sok a turista.
Ebben a 4 napban a kaját magunknak kellett megvenni annak ellenére, hogy elvileg a napi 3 étkezésünk megoldott lett volna az egész program alatt. A szállásunkkal nekem nem volt akkora problémám, mert szerencsére jó szobát kaptunk, külön fürdőnk is volt hozzá. A fiúk viszont nem jártak ilyen jól. Egy 8 személyes szobába voltak idegenekkel és a közös fürdőt kellett használniuk. Nem ártott volna figyelni rá, hogy mindenki normális szobát kapjon, és ne kelljen a cuccát magával vinnie mindenhová, hogy nehogy ellopják…
Július 21.
Július 21.-én indultunk tovább a szállodába busszal. Dublinból először elmentünk Corkba, ami kb. egy 3-4 órás út volt. Corkból pedig szállodai transzferrel mentünk tovább, ami kb. 2 óra volt. Ez a napunk nagyrészt utazással telt. Nagyon hosszú volt a buszút, és nagyon fárasztó is. Késő délután érkeztünk meg a Parknasillába. Lélegzetelállító látvány fogadott minket. Gyönyörű a szálloda, és a környéke is első látásra elvarázsolt.
Egy magyar menedzser üdvözölt minket, aki elmondta a tudnivalókat és a beosztásunkat is. Utána pedig elfoglaltuk a szállásunkat. A személyzeti szállás elég leharcolt. Penészes a fal, omlik a vakolat, 3 db közös fürdő tartozik hozzá és nem túl tiszta. Elég kiábrándító volt a látvány így elsőre és elgondolkoztam rajta, hogy felülök a következő repülőre és hazajövök. Kiderült, hogy a 3 étkezésből csak 2 megoldott, és nem túl finom a kaja. Bolt pedig csak 1 órás sétára van legközelebb. Egyikünk se készült étellel, így megint csak pánikba estünk.
Este egy üdvözlő vacsorára hívtak meg minket a szálloda éttermébe. Itt nagyon finomakat ettünk, és kezdtünk megismerkedni a személyzet tagjaival is ezután pedig körbe vezettek minket. Meglepő módon nagyon sok magyar dolgozik a szállodába és nagyon barátságosak is.
A vacsora alatt megismerkedtünk egy magyar lánnyal, aki másnap elvitt minket bevásárolni. Így megoldódott az étkezésünk is. Egyébként ő is Erasmus alatt ment ki dolgozni, de annyira megtetszett neki a hely, hogy iskola után visszament, és már 5 éve ott él.
Munka
Személyzeti étkezések:
Reggeli: 11:00-tól hétköznap, hétvégén pedig 12:00 után
A személyzeti reggeli nem volt rossz. A vendégek svédasztalos reggelijét ettük mi is, bár egy idő után kezdett kicsit unalmas lenni.
Vacsora: 17:00
Na, itt már azért voltak problémák. Nem sütötték meg a húst, nyers volt a pizza tészta, kicsi volt az adag stb.. És ez se volt túl változatos, minden héten ugyan az volt a menü. Szerencsére sikerült összebarátkozni egy magyar szakáccsal, aki mindig feljavította a kajákat, ha ő nem lett volna valószínűleg nem sokat ettem volna a vacsorákból. Ha pedig még ez se segített, akkor ott volt a jól bevált müzli és keksz …
Ha valaki lehetőséget kap arra, hogy ide menjen dolgozni Erasmus alatt, mindenképp készüljön kajával. Van konyha, lehet főzni is, de a müzli, keksz, alma stb. is jó szolgálatot tudnak tenni és nem romlanak gyorsan.
Az első két napunk ismerkedéssel és felfedezéssel telt, az első munkanapunk július 24. volt. Klaudiával és Tamással a Spa-ban dolgoztunk. Nagyon kedves lengyel főnökünk volt, akit Ella-nak hívnak. Három műszakban dolgoztunk felváltva, heti öt napot.
1. műszak:
Munkaidő: 7:30-16:00
Feladatok: nyitás, reggel két edzés a vendégekkel, utána pedig segítés a recepción, masszázs szobák takarítása, mosogatás, kozmetikai törölközők mosása és hajtogatása, öltözők rendbe tartása, köntösök, papucsok, törölközők bekészítése a szekrényekbe, szennyes összeszedése
-
műszak:
Munkaidő: 11:00-20:00
Feladatok: séta a vendégekkel, utána pedig segítés a recepción, masszázs szobák takarítása, mosogatás, kozmetikai törölközők mosása és hajtogatása, öltözők rendbe tartása, köntösök, papucsok, törölközők bekészítése a szekrényekbe, szennyes összeszedése, zárás
-
műszak
Munkaidő: 10:00-18:00
Feladatok: Életmentő a medence mellett, vízteszt elvégzése 2 óránként (PH érték és klór mennyiség mérése a benti medencében és a 2 db kinti jakuzziban), felmosás, medence tér rendbetartása, gyerekek fegyelmezése, szauna tér rendbe tartása, öltözők rendbetartása
Néha pedig esténként film estet kellett tartani a gyerekeknek.
Nagyon élveztem a munkát és nagyon jó helyünk volt a Spa-ban. Mindenki nagyon segítőkész volt és igazából annyira nem is tűnt munkának ez az egész. Az edzések és a séták miatt gyorsant telt az idő a második héttől, pedig kaptunk masszázsokat és kezeléseket is munkaidőben.
Munkaidőn kívül pedig bármikor használhattuk a wellness részleget, és ezt ki is használtuk. Heti egyszer jártunk zumbázni, ez a személyzetnek volt, és egy magyar lány tartotta. Zárás után pedig sokszor lementünk úszni és szaunázni.
A többiekhez képest nagyon jó helyünk volt. Nagyon örülök, hogy ide kerültem nem pedig a takarításra vagy a felszolgáló részre.
Szabadnapok
Munkaidő után és a szabadnapjainkon Klaudiával és Tamással nagyon sokat kirándultunk és futottunk a természetben. A szabadnapjaink sajnos nem együtt voltak, de munka után és előtt tudtunk együtt is programokat csinálni. A szállodába volt lehetőségünk a wellness használata mellett golfozni, teniszezni, ping-pongozni és kenuzni is.
Lélegzetelállító látvány fogadott minket bármerre is indultunk. A szálloda a Kerry-öbölben fekszik, így bármerre nézel óceán és félszigetek vesznek körül. Tiszta levegő, csend, az óceán hangja, madarak csicsergése, fókák, medúzák, kagylók, sziklák és sok-sok természeti csoda. Nem gondoltam volna, hogy Írország ennyire magával ragad.
Egyik szabadnapomon egy ott dolgozó magyar sráccal mentem kirándulni. A szálloda melletti félszigetre sétáltunk át, ahol régen egy arborétum volt. Ma már nem tartják karban és kiégett épület is található ott. Olyan, mint egy kísértet sziget, de nagyon gyönyörű a hely egyébként és a kilátás mesebeli. Olyan növényeket láttam, amiket még ezelőtt sohasem, és volt lehetőségem tenyér méretű kagylókat is gyűjteni.
Parties
A kirándulások mellett az ismerkedésre is jutott időnk természetesen. Esténként társasoztunk, iszogattunk, beszélgettünk, elmentünk a közeli kis falu bárjába enni-inni vagy akár csak vásárolni.
Az első végigdolgozott hetünk után belecsöppentünk egy staff partyba, amelyre mi is hivatalosak voltunk. A közeli faluba Sneem-be kibéreltek egy helyet a szálloda dolgozói számára. Volt dj, tombola, pia és sok-sok jókedvű és kedves dolgozó. Nagyon jól éreztük magunkat. Teljesen úgy viszonyultak hozzánk, mint ha mi is állandó dolgozók lennénk. Egy percig sem éreztük azt, hogy mi csak diákok vagyunk itt.
Egyébként ez igaz volt a többi napra is.
Nagyon örülök neki, hogy az első napon nem indultam el haza a szállás láttán. Pár nap alatt meglehetett szokni a helyzetet, és tudtam, hogy ez csak 1 hónapig tart, és utána jövök haza. Nagyon sok új ismerőst szereztem, megismertem egy új kultúrát, és belecsöppentem egy teljesen más világba. Az emberek kedvesek, köszönnek egymásnak, beszélgetnek egymással, és segítenek mindenben. Életre szóló élmény volt, és ha tehettem volna, haza se jövök az egy hónap után, nagyon sajnálom, hogy ilyen hamar eltelt. Az időjárás nem túl kedvező, de ennek ellenére is bármikor visszamennék, mert a környezet és az emberek kárpótolnak mindenért.
Ha valakinek van egy ilyen lehetősége, hogy ingyen „nyaralhat” semmiképpen se hagyja ki. Hatalmas élmény.
Természetesen lesznek mindig hátráltató körülmények, de csak rajtunk múlik, hogy ezen kesergünk, vagy élményeket szerzünk, és minden percet kihasználunk arra, hogy legyen mire emlékezni.
A végére pedig csatolnék pár képet:
 |
 |
 |
||
 |
||||
 |
 |
 |
||
 |
||||
 |
 |