Egészségügyi és szociális szakmai nap

 

 

– Az intézmény 2014. november 25.-én szakmai napot szervezett az egészségügyi és szociális ágazathoz tartozó szakmai elméleti és gyakorlati oktatói számára. Mi adta a program apropóját, milyen elgondolásokkal szervezték a programot?

– Tanulóink gyakorlatainak szervezése közben többször ütköztünk átjárhatatlannak tűnő falba: tanulóinkat nehezen fogadták a potenciális gyakorló helyek. Arra a következtetésre jutottunk, hogy iskolánkat közelebbről meg kell ismertetnünk a gyakorló intézményekkel, be kell mutatnunk az itt folyó munkát. természetesen nem elhanyagolható azon szándékunk sem, hogy hosszútávon újabb intézmények kerüljenek a partnereink közé. Célunknak megfelelően hívtuk meg vendégeinket azokból a kórházakból, országos intézetekből, klinikákról, gyógyintézetekből, rendelőintézetekből, magánrendelőkből, gyógyszertárakból, mentőszolgálattól, gyógyfürdőkből, idősek otthonából, szociális otthonokból, gondozóintézetekből, bölcsődékből országszerte, ahol nagyobb létszámban gyakorolhatnak tanulóink, vagy szeretnénk, ha befogadnák tanulóinkat a magas szakmai/oktatói színvonal biztosítása érdekében. A közel száz meghívott szinte kivétel nélkül elfogadta meghívásunkat, vagy jelezte, hogy most nem tud részt venni, de üdvözli kezdeményezésünket.

– Milyen előadásokkal, programokkal várták a meghívottakat?

– Az iskola rövid bemutatása után Rauh Edit a GYEMSZI EFF megbízott főigazgató-helyettese „Az egészségügyi és szociális szakmacsoport gyakorlatorientált képzéseinek problematikája, jövőkép” címmel tartott előadást. Bemutatta a 2011-2014 között megtett fejlesztési lépéseket, és megfogalmazta, hogy a kezdeti lépésekhez képest korrekciót kell végrehajtani a korábbi döntésekből adódó, hatékonyság szempontjából rossz gyakorlatok területén.

A főigazgató-helyettes asszony előadása után kollégáim (Varga László igazgatóhelyettes és Strausz-Kiss Dezdemóna gyakorlati oktatásvezető) bemutatták az iskolában folyó munka nehézségeit és eredményeit. Varga László bemutatta a duális képzés elvárásait, az elméleti és gyakorlati képzés arányait szakképesítésenként, majd kitért arra, hogy az egészségügyi és szociális képzésekben ennek milyen következményei vannak, lesznek a kerettantervben megadott óraszámok függvényében. Strausz-Kiss Dezdemóna bemutatta a szakmai gyakorlatok szervezésével kapcsolatos teendőket és nehézségeket. Előadásába rávilágított arra, hogy a külső gyakorlati helyek többsége – saját hibáján kívül – nem ismeri a kerettantervi és a duális képzés adta elvárásokat, a szerződéskötés feltételeit. Kiemelte, hogy iskolai elméleti, demonstrációs termi és a külsős szakmai gyakorlati óraszámok arányai azt mutatják, hogy a tanulóink gyakorlati képzése elsősorban rajtuk – külső gyakorlati képzőhelyek – múlik.

– Hogyan látták a problémákat a ’megszólított’ gyakorlati helyek?

– A meghívottak közül többen is szívesen osztották meg velünk gondolataikat, véleményüket. Kovácsné Schmid Mónika, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház – Rendelőintézet oktatási csoportvezetője elmondta, komoly vívmánynak tekintik, hogy intézmény elérte az iparkamarai akkreditációs folyamat során, hogy a 13. évfolyamos egységes követelmények miatt ne szakokra, hanem modulokra akkreditálják az intézményt.

Schilling Magdolna, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet ápolási igazgatója megemlítette, hogy felismerve a problémákat – elméleti tudás hiánya, motiválatlanság – az intézmény igen gyorsan saját erőből demonstrációs termet rendezett be, kinevezett még egy gyakorlott intézményi szakoktatót.

Mindannyian kiemelték, és pozitívan értékelték azt az őszinte kapcsolatot, amely a szakközépiskola és a gyakorló helyek között kialakult.

– Elméleti tudás hiánya, motiválatlanság… Nem gondolja, hogy kissé sötét képet festettek a tanulókról, a jövő egészségügyi dolgozóiról?

– Nehéz a kérdés egyértelmű megválaszolása. Arányi Éva kolléganőm fejtegette ezt a problémát előadásában. Ezen motiválatlanság, tudáshiány éppen eredhet a kerettantervi követelményekből, amelyben minden 13. évfolyamos egészségügyis tanulónak ugyanazt kell tanulnia, ugyanazokon a szakmai gyakorlatokon kell részt vennie. Nyitott a kérdés: vajon jobb szakember lesz-e az a fogászati asszisztens, aki megtanulja a beöntés, gyomorszondázás, katéterezés technikáját, majd elmélyíti tudását a szociális otthoni és belgyógyászati, sebészeti, gyermekosztályos és traumatológiai gyakorlaton? Amit nem szabad elfelejtenünk: felnőttekkel dolgozunk. Nem tudunk és nem is akarunk változtatni azon a tényen, hogy az érettségi utáni tanulóink már kialakult személyiséggel érkeznek hozzánk, nehezebben alakíthatók, „nevelhetők”, ők a „Z” generáció tagjai. Mindazonáltal iskolánk Etikai kódexet vezetett be a tanulói számára az írott és íratlan szabályok betartása érdekében a külső szakmai gyakorlatokra. Fontosnak tartjuk, hogy a szakmai gyakorlatok megkezdése előtt és során kerüljön sor a félelmek feloldására, minden kérdés ott és akkori megválaszolására, az érdeklődés felkeltésére, az általános viselkedési kultúra kialakítására, tanácsadásra.

– Hogyan értékeli Ön a szakmai napot?

– Iskolánk kezdeményezése igen pozitív visszhangot kapott, ezért mindenképpen folytatjuk az elkezdett szakmafejlesztési, gyakorlóhelyekkel való szorosabb együttműködésre vonatkozó munkát. A szakmai napot évente meg kívánjuk tartani, és már döntöttünk arról, hogy a tavasz folyamán a nem egészségügyi szakok számára is megszervezzük ezen programot. Örömmel tölt el, hogy Rauh Edit főigazgató-helyettes asszony felvetette annak lehetőségét, hogy létrejöjjön egy országos szintű szakmai műhely az ápoló képzés megújításáért, amely fejlesztési programnak a META – Don Bosco Szakközépiskola adná a szakmai hátteret.

– Köszönöm a beszélgetést.

Szakmai nap - meghívó