Sörtúra

 

 

 

12719367_1695904647346561_5941349104632575029_o

A Dreher Sörgyárak lehetőséget biztosít a sörkedvelők számára, hogy megismerjék a sör és a vállalat történetét, a sörgyártás teljes folyamatát. Idegenvezető tanulóinknak a Sörutazás program keretében bemutatták a páratlan szépségű Főzőházat, és felfedték a nemes nedű számtalan titkát. S mivel jó idegenvezető mindenhol tanul, lássuk mit is tudtak meg a SÖRről:

A sör egyidős a civilizációval. Az emberiség talán előbb hörpintett e gabonából erjesztett italból, mint a borból. Sőt, egyes kutatók úgy vélik, hogy a „folyékony kenyérnek” titulált ital felfedezője korábban rukkolt elő aranyos színű italával, mint a pékek cipóikkal. Ma már kevesen tudnák meginni az ősi, gabonából gyúrt sörcipóból (valószínűleg innen ered a „folyékony kenyér” elnevezés) cefrézett, erjesztett italt, a sör ugyanis csak az 1700-as években nyerte el mai stílusjegyeit.

Az első sörélmény Kr. e. 4000-ből származik az első bizonyíték arra, hogy Mezopotámia népe szívesen sörözgetett.

A Pannonhalmi Főapátság levéltára őrzi a magyarországi serfőzés első írott emlékét. A Krisztus utáni XIV. századig házilag készítették a sört, s mint a házimunka, a sörfőzés is sokáig mindenütt az asszonyok dolga volt. Így volt ez hazánkban is. A jó sör ugyanúgy minősítette a ház asszonyát, mint a jó kenyér vagy étel. Lassanként azonban átkerült tőlük a férfiak kezébe, miután el kellett látni a kolostorokat, az apátságokat és a püspökségeket is. A kolostori serfőzés csapatmunka volt. A szerzetesek szinte naponta bírálták terméküket, és állandóan megvitatták, hogyan lehetne még jobb minőségű italt főzni. Ennek köszönhetően a XIV-XV. századra a kolostorok lakói rengeteg sörfőzési tapasztalatot szereztek, számos különleges sört tudtak olyan mennyiségben készíteni, amellyel a környékbelieket is el tudták látni.

XIV. századi iratok már a mesterségek közt említik a „sermíves”-t, aki a sört készíti. Mivel az ital egyre népszerűbb lett, a sörfőzőház mellé ivót – azaz kocsmát – is építettek, ahol kívülállók is sörözgethettek fizetség ellenében.

A sörfőzők a XVI. században tömörültek céhekbe, mivel polgári (telkes) jogon tulajdonképpen bárki szabadon főzhetett sört saját családjának. A céhtagság feltétele volt a polgári háztulajdon, a sörfőzőház és a malátaszárító. Az 1840-es ipartörvény szabaddá tette mind a serfőzést, mint az eladást és a behozatalt – bizonyos adók fejében -, ezzel szabad utat engedett az ipari sörfőzés kialakulásának. 1844-ben Schmidt Péter építette az első szabad sörfőzdét Pesten, s a Pest melletti Kőbányán raktározta sörét.

Az 1854-ben a Jászberényi úton megindult sörfőzde lett Magyarország első sörgyára, amely ma is termel – a Dreher Sörgyárak gyáraként.

http://dreherzrt.hu/sorkultura/

12697336_1695301904073502_2352874464701114115_o 12657798_1695904784013214_4820976069571602699_o 12715877_1695904967346529_493860687537692559_o

 

12710900_1695905157346510_2117857630791695590_o 1618081_1695905330679826_7182375175102423812_o