Kirándulás Bajmócra

 

 

5748_1677180022552357_6199084774509943454_n

November 21-én, egy szomorkásnak induló szombati napon 41 tanuló, Somogyi Zsuzsa igazgatónővel és Kopcsik Gábor tanár úrral felkerekedett, hogy a Bajmóci várat kívülről és belülről alaposan megismerje! Sikerült! Remek hangulat, sok szép látnivaló, jó társaság és a sok-sok fénykép garantálja, hogy a kirándulás örök emlék maradjon minden résztvevő számára!

Bajmóc Privigyétől 2 km-re nyugatra, a Nyitra folyó jobb partján fekszik, a Sztrázsó-hegység keleti lábánál, 298 méteres tengerszint feletti magasságban. A várostól nyugatra emelkedik a Predné Štefankovo 600 méter magas csúcsa. Nyugatról Sújtó, északról Kányahegy és Bajmóclazán, keletről Privigye, délnyugatról pedig Bajmócapáti és Kocurány községekkel határos.
A mai város területén már az őskorban is éltek emberek, erre utalnak a területén fekvő Prépost-barlangban talált őskori leletek. A kőkorban a lengyeli kultúra, az újkőkorban a vonaldíszes kerámiák népe élt ezen a vidéken. A bronzkorban, a hallstatt korban és később puhói kultúra alatt is települések álltak itt. A honfoglalás előtti időkben korai szláv település volt a helyén. A honfoglalás előtt már várral megerősített hely volt, melyet a magyarok a 10. században foglaltak el.
A települést 1113-ban “Maimoz” néven említik először a zobori bencés apátság birtokainak határleírásában. Ekkor már ismertek volt melegvízű forrásai és vásárai. 1246-ban “Boymuch”, 1302-ben “Baymuch”, 1323-ban “Baymach” néven szerepel a különböző írásokban. Nyitra várának tartozéka volt. 1299 és 1321 között Csák Máté volt az ura, halála után a királyé lett. 1366-ban I. Lajos királytól városi rangot kapott, a 15. századtól vásártartási joggal rendelkezett. 1395-től nemesi város, uradalmi központ lett. 1530-ban és 1599-ben kirabolta és felégette a török, de a várat eredménytelenül ostromolta. 1623-ban Bethlen Gábor hajdúi pusztították el. 1683-ban Thököly Imre, 1704-ben Rákóczi kurucai fosztogatták. Rákóczi serege a várat is elfoglalta. A 16 – 17. században lakói sáfránnyal, sóval, vassal kereskedtek. 1675-ben 607 lakosa volt. A 18. század elején megindult a szőlőtermesztés, de sokan gyümölcstermesztéssel, gabonakereskedelemmel, állattartással foglalkoztak. A 17. században sorra alakultak céhei. 1670-ben a szabók, 1672-ben a csizmadiák, 1687-ben a gombkötők, 1711-ben a kőművesek, 1750-ben a takácsok céhe alakult meg.
Várát a 13. század második felében építette a Hont-Pázmány nembeli Kázmér, majd Csák Máté, 1321 után királyi vár. A középkorban olasz tulajdonosai voltak, akik bővítették és védőfalakkal erősítették. Mátyás király, Corvin János és a Szapolyaiak után 1527-ben a Thurzóké lett, akik sokat építettek rajta. A török 1530-ban és 1599-ben is eredménytelenül ostromolta. 1604-ben Bocskainak megnyitotta kapuit. 1637-ben a Pálffy családé lett. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok csak hosszas körülzárás után, 1704. július 8-án tudták kapitulációra bírni. A trencséni csatát követően a császáriak egyheti ostrom után, 1708. november 11-én foglalták vissza. A Pálffyak végig karban tartották egyik legfőbb birtokközpontjukat, majd a 20. század elején pompás, 365 ablakos várkastéllyá varázsolták.
Forrás: Wikipédia

12366362_1677180165885676_1862727191739561700_n 1398_1677412039195822_4368023829066410632_n

 

11046568_1677411375862555_8554211367584255468_n 11181195_1677181799218846_4585007308551745820_n 12391024_1677180095885683_4801520623172581541_n