Csákány Rebeka

 

Kettő helyet tudok mondani befogadó helynek.

Az egyik az ottani szakiskola, azon belül a sportosztály. Főként három diák, akik el is vittek a szállásra és meg is mutatták nekünk Santa Cruzt. A szakiskola nagyon nagy volt. Sok mindent lehet ott tanulni, magas szinten és úgy, hogy közben nagyon élvezik és boldogan járnak be. Olyan szakmát is lehet ott tanulni, amit itthon nem vagy nem olyan magas szinten. Nagyon kedvesen fogadtak és elképesztő volt látni, hogy milyen boldogok és vidámak, mindig. Részt vettünk gyakorlati sport foglalkozáson, elméleti angol-és kommunikációs órán. Elhívtak minket vitorlázni, futóversenyre és sok közös foglalkozásra. Segítettek ottani igazolványt szerezni, hogy egyszerű és ingyenes legyen a közlekedés, mert a nagy távolságok miatt sokat kellett utaznunk.

   

A másik hely a szállás. Egy kollégiumban éltünk és nagyon kellemes volt, az itthon tapasztaltakhoz képest. Mindenki kedvesen és nyitottan fogadott, segítőkészek voltak, mindenben tudtunk hozzájuk fordulni. Nagyon sok szolgáltatást kaptunk. Kimosták a ruháinkat, takarították a szobánkat és napi háromszori ételt kaptunk, kétszer meleg, főtt ételt. Ez a hely kisiskolásoktól kezdve a gimnáziumos koron át az egyetemistákig volt fenntartva. Sok velünk egykorú lánnyal és fiúval tudtunk megbarátkozni és megismerni egymást, amennyire lehetett. Nagyon barátkozóak voltak független attól, hogy lány vagy fiú. Nem csak az ott lakó diákok voltak ilyenek, hanem az ott dolgozók is. A takarítókkal, a konyhán dolgozókkal és a vezetőséggel is jó viszonyt tudtunk kialakítani, bármilyen kéréssel fordulhattunk egymáshoz, bármilyen témában.

   

 

A gyakorlati helyünk egy másik városban volt, ahova busszal jártunk. Óriási komplexum volt, úszómedencével, hatalmas konditerem, elképesztő felszereltséggel és több terem a csoportos óráknak, az egész mellett pedig egy focipálya. Nagyon sok edző volt, akik mindenféle típusú órát tudtak tartani. Persze voltak néhányan, akik egyféle órára voltak specializálódva, de azok bonyolultabb órák voltak. Mi edzők mellé voltunk kihelyezve és nézhettük mit csinál egy edző odakint és milyen egy napja. Sokat tanulhattunk, mivel volt olyan óra, ami itthon nincs vagy csak kevés helyen. Fejlődni is sokat tudtunk, mint angol nyelvtudásban, mint szaknyelvben, angolul is és mint óratípusban. Nagyon kedvesen fogadtak, segítőkészek voltak és igyekeztek, hogy nekik is és nekünk is minden jó legyen. Még a recepcióssal és takarítóval is nagyon jó kapcsolatot tudtunk kialakítani.

 

Első hét

Az első héten három napot az ottani szakiskolásokkal töltöttünk. Először segítettek elintézni nekünk, hogy legyen ottani igazolványunk, amivel ingyen tudtunk utazni egyik helyről a másikra. Utána találkoztunk ottani idegenvezető diákokkal, tanáraikkal és egy idegenvezetővel, aki megmutatta Santa Cruz főbb nevezetességeit és mesélt a történetéről. Második nap az ottani sport osztállyal találkoztunk, akik elvittek egy hatalmas sportpályára, ahol rengeteg sportot lehetett űzni, kipróbálni. Floorball volt az aznapi óra feladata, amit két diák tartott, mint edzők. Több órán át eltartott, de nem is vettük észre, mivel az egész nagyon élvezetes volt. Diákok, tanárok együtt játszottak kötetlenül úgy, mintha már évek óta ezt a sportot űznék. Majd a többi diák és tanár értékelte az óratartók munkáját, a gyakorlatokat és magát a lebonyolítást. Ezután együtt elmentünk egy közös reggelire. A harmadik nap nyíltnap volt az iskolában, ahova minket is meghívtak, így jobban betekinthettünk egy ottani iskola életébe és abba, hogy milyen szakmákat lehet ott tanulni. Volt amit mi is kipróbálhattunk. A következő  nap elmentünk találkozni a főnökkel és megbeszélni az előttünk álló időszakot. Megkaptuk az ott dolgozók sárga pólóját és a saját névjegykártyánkat, majd részt vettünk egy spinning órán. A hétvégék szabadok voltak, így magunkat tudtunk közös programokat szervezni a fiúkkal együtt.

 

Második hét

Második hét, az első teljes hét, amit a gyakorlati helyen töltöttük. Nagyon vártuk és izgultunk, hogy vajon milyen lesz.? Élvezni fogjuk-e? Más tapasztalatokat fogunk szerezni, mint egy otthoni órán? Délután kellett bejárni, különböző edzők mellé voltunk kihelyezve és vehettünk részt olyan órákon, amit még nem is ismertünk. Nagyon sok edző volt és minden féle típusú órát tudtak tartani. Persze voltak, akik egy óratípusra voltak specializálódva. Az úszómedencében segíthettünk a gyerekúszásban, volt aquatréning és volt rehabilitációs óra is. A konditeremben arra kellett figyelni, hogy a gyakorlatokat helyesen végzik-e, a gépek kezdésre készen vissza vannak állítva vagy a súlyok, egyéb eszközök a helyükön vannak-e. A csoportos órákon mindig előre, középre lettünk állítva, hogy minket figyeljenek. Mindenki nagyon nyíltan fogadott, igyekeztek segíteni, hogy nekik is és nekünk is zökkenőmentes, vidám hét legyen. És abban, hogy minél többet tapasztaljunk és tanuljunk. Valamint, hogy a spanyol nyelvű órákat is megértsük. Ezen a hét pénteken volt alkalmam kipróbálni a vitorlázást. Ez volt az első alkalom számomra, nagyon nagy élmény volt, főleg, hogy átadták nekem köteleket és én tudtam irányítani a vitorlást.

 

 

Harmadik hét

Ezen a héten több nagyobb kirándulást is tudtunk tenni. Először az egyik közeli vízeséshez jutottunk el. Ami elég hosszú túrát jelentett, de a látványért megérte. Az útvonal is nagyon szép volt, a vízesés meg főleg és kicsit fürdőzni is tudtunk. Következő nap a sziget legészakibb pontjára utaztunk egy másik partszakasz megtekintése végett, amihez egy csodás útvonal társult. Még egy barlangot is találtunk, ahol ismét megfürödtünk. A következő napon egy körútvonalat néztünk meg. Ez végig a hegyek peremén vezetett, így a látvány gyönyörű volt. Az elején még friss gyümölcsöket is tudtunk szedni a fákról, amit megpihenve elfogyasztottunk és csodáltuk a tájat. A munkába egyre több teret kaptunk, sokkal többet tudtunk tenni, mint az első héten, mivel igyekeztek minél több dolgot tanítani nekünk spanyolul. Végül pénteken ismét tudtunk vitorlázni, ahova már a lányok is velem tartottak és tudták megtapasztalni milyen jó érzés egy hajót irányítani.

 
 

Kulturális tevékenységek

Nagyon sok helyet tudtunk meglátogatni, majdnem az egész sziget területére eljutottunk, vagy csak átutaztunk rajta. Ez leginkább azért sikerült, mert a hétvégék szabadok voltak, valamint nekünk, lányoknak délutánra kellett járni. Így ha mást nem is egy új partszakaszt vagy egy új túraútvonalat, látványosságot tudtunk megnézni a közelben. Illetve egy reggeli edzés is belefért néha. Már a megérkezésünk napján útrakeltünk a fiúkkal és sétáltunk a Tagoja túraútvonalon. A beosztásunk nem egyezett a fiúkéval, így velük, csak hétvégén tudtunk együtt kirándulni. Az első hétvégén elmentünk a nemzeti parkba. Óriási területen helyezkedik el és több útvonal közül is lehet választani. Nem jutottunk el célig, de gyönyörű helyeken jártunk és az egyik legszebbnek mondott városba is eljutottunk. A következő hétvégén a piacot néztük meg, ami minden nap nyitva van, de szombat délelőtt vannak a legtöbben. Rengeteg frissen szedett gyümölcs, nemrég fogott halak és közelben szedett virágot lehet ott venni. Mi is vettünk minden félét, főleg a még nem ismert gyümölcsökből, hogy megkóstolhassuk azokat. Ilyen volt a mangó, sárkánygyümölcse, chirimoya, caipirinha és a banánchips. A következő hétvégén a szálláson megismerkedett, új barátok vittek el egy ismeretlen partszakaszra, ami a legszebbek közé tartozott. Az utolsó hétvége pont a carneval szezon kezdete volt. Aminek az első napján egy parókás, jótékonysági futóversenyen vettünk részt, a parókás őrület egész nap kitartott. A többi napon folytatódott a mulatság farsangi bállal és fehér ruhás beöltözéssel, amit hintőporral dobáltak meg. Bár ezen mi már nem tudtunk maradni. 

 
   

Összegzés

A spanyolok nagyon nyugodtak, kedvesek mindenkivel, segítőkészek és mindig vidámak, mosolyognak. Elképesztően egyszerűnek és élvezetesnek tűnik ott az élet. Ez azért is lehet, mert délután 1 és 5 között náluk szieszta idő van, amikor a legtöbb bolt zárva és emberek sincsenek az utcán. Ami még egy nagyon kedves szokás, hogy akár új, akár már ismert emberrel találkoznak egy puszival köszöntik, de először mindig jobb oldalra.

Hatalmas élmény volt számomra, hogy ott lehettem. Erre a szigetre valószínűleg soha nem jutottam volna el magamtól. Csodaszép helyeken jártunk, új szokásokat ismertünk meg, és életre szóló élményeket szereztünk. Nagyszerű személyiségeket ismertem meg azokban az emberekben, akikkel mentem és azokban is, akikkel ott ismerkedtem meg, kortól függetlenül. A gyakorlati helyen nagyon sokat kaptam, tapasztaltam edzés és nyelv szempontjából is. Új technikákat, gyakorlatokat, óratípusokat. Nyelv terén is fejlődtem, megtanultam megérteni és megértetni magam, még akkor is, ha közös nyelv nem volt. Az életről is sokat tanultam, az önbizalmam is nőtt és sokkal nyitottabb lettem a világ felé. Mindvégig boldog és felszabadult tudtam lenni. Úgy érzem megálltam a helyem és ha tehetném újra visszamennék.